Clarie's things

Végre sikerült gép elé kerülnöm, és úgy döntöttem kicsit mesélek az elmúlt pár napomról. Kéne valami újítás a blogra, ugyanis annyira elhanyagoltam szegényt, hogy álmaimban hallom hogyan sír. Ezért szeretnék majd kitalálni egy nagyobb projectszerű dolgot, de ez még kicsit arrébb van. :D

Szerdán volt az évzárónk, és persze megkaptuk a bizonyítványokat is. Nem gondoltam arra, hogy tantárgyanként kiírom miből hogyan teljesítettem, csak a lényeget említeném meg. A tavalyi évvel ellentétben idén sikerült hármasra végeznem kémiából, ugyanis tavaly ez elégséges volt. :D Hármas lettem még biológiából, kémiából és matekból. Aminek nagyon örülök az a német-angol négyes, a földrajz ötös és a töri ötös. A többi nem annyira érdekel, ezek voltak azok a tantárgyak amiket szeretek és foglalkoztam velük. Ami a jövőt illeti, szeretnék javítani és egy elég jó átlagot összehozni, ugyanis már számítani fog a felvételi pontokban. Elég ijesztő, hogy azért választottam a gimnáziumot, hogy majd lesz időm még eldönteni mit akarok kezdeni az életemmel, és itt vagyok 16 évesen, lassan döntenem kellene meg el kéne kezdeni alapozni, de semmi elképzelésem – pontosabban van, csak a kérdés az, hogy mennyire időtálló,- fáradt vagyok és élni szeretnék, de arra sincs időm. Félreértés ne essék, ezt a bejegyzést nem a magyar oktatásügy teljes valójában való megsemmisítésének céljában írom, mindössze kikívánkozott belőlem a dolog. Este az ikreknél aludtam (osztályunkban egy fiú ikerpár akiket imádunk), így a nap hátralevő részét is velük töltöttem. Persze, hogy 5-kor kezdődött az évzáró így szinte lehetetlen volt, hogy a Magyar-Portugál meccsből bármit is láthassunk, de az első félidő erejéig sikerült egy álló, fülledt de legalább nézői helyet találnunk. :D Ezután megcéloztuk a mekit, ittunk egy kicsit, beszélgettünk, megismertem rengeteg új embert, megtanultam egy amerikai hadi sörköszöntőt (egyik ismerősünknek köszönhetően :D), és rettentő jól éreztem magam.

Ami a csütörtököt, tehát a mai napot illeti. Fél 6-kor keltem, ugyanis a 7 órás busszal jöttem haza. Ez körülbelül fél 9-re haza is dobott, és nem sokkal később indultunk el volt osztálytársam családjával és a szomszéd családdal Zalakarosra a fürdőre. Régebben mindig együtt gengeltünk, vagyis én, a volt osztálytársam, és a szomszédból a tesók (az idősebb a fiú). Rengeteg hülyeséget csináltunk, például egyszer becsempésztünk a házba 3 óriás plüsst, kimostuk a mozgó akváriumot, sárcsatáztunk, iglut ástunk és még sorolhatnám. :D Az egyik örökzöld történetünk az volt, amikor a város végében található apró patakocskában találtunk egy nagy zsákot, amire mi azt hittük, hogy egy gyilkosság helyszíne és egy holttest van a zsákban. Rettentően befostunk és azon agyaltunk, hogy mit kellene ilyenkor tenni, stb. Voltunk vagy 11 évesek. :D Aztán a fiú kihúzta az útra, kinyitottuk, de „sajnos” csak egy adag kukoricacső volt benne. Hiába, a gyermeki fantázia páratlan.

Nagyon jó érzés volt, hogy ismét együtt lehettünk, még ha csak egy rövid időre is. Barátnőmmel kitaláltuk, hogy amint időnk engedi, lángost fogunk nálunk sütni. Lángost. Az elképzelés príma, a kivitelezésre vagyok kíváncsi, de hát ha meg tudtad álmodni, meg is tudod valósítani.

A mai napra ennyi lettem volna, ugyanis rettentően fáradt vagyok, este talán 2 órát aludtam. Tervben van egy új kinézet, ahogyan azt már régebben említettem, szóval nem felejtettem el azt sem. :D Amint tudok érkezem, reményeim szerint minél előbb. Addig is kellemes nyári szünetet mindenkinek!:)