2016.05.28. 22:16, CIarie
Hihetetlen, hogy volt olyan ember, aki elérte, hogy egy hét alatt kétszer tiltsam le.
Pedig megtörtént. Belegondolni is fájdalmas abba, hogy idáig fajult a kapcsolatom Lokival. Visszagondolva a kapcsolatunkra elég gyors volt és tartalmas, talán túl hamar éltünk ki mindent, amit egy kapcsolat tartogat a felek számára. Lényegében olyan, mintha 3 hónap alatt megtörtént volna az, ami másnál egy év alatt. Rengeteg időt töltöttünk együtt, eleinte élveztük a másik társaságát, de később konkrétan ráuntunk egymásra. Semmi újat nem tudtunk mutatni magunkból, és ellaposodott a dolog.
Rengeteg felejthetetlen emlékem fűz hozzá, mondhatni az első nagy szerelem volt az életemben. Megannyi vicces pillanat és fénykép köt össze minket, de ugyanannyi rossz is. Ez persze rám és rá is érthető. Aki régebb óta olvas tudja, hogy voltak elég zűrös pillanatok az életemben, és igen, egy elég durva buliban én megcsaltam Lokit. Ami azt illeti az a júliusi nap egy fordulópont volt az életemben, ugyanis akkor estem át a ló túloldalára, és onnantól kezdve tudom az alkohollal kapcsolatos határaimat. Elvégre minden rosszban van valami jó. Rengetegszer összevesztünk minden szaron, és volt, hogy az én hülyeségem miatt. Viszont, azt nem vállalom, hogy az én hibám minden.
Ami Lokit illeti, ő is egy elég komoly dolgot tett, ami a mai napig nyomaszt. Egy vasárnapi napon megfenyegetett, megütött, és ezek után is én voltam a szar. Ezt persze totál részegen tette, az egyik barátnőm előtt. Ezután akárhányszor felmerül ez a téma mindig én leszek a szar, legalábbis az ő szemében.
Amikor azt írtam, hogy rengeteg dolgot átéltünk, komolyan gondoltam. Tudjuk egymás gáz történeteit, váratlan tetteit, megbánt dolgait. Ilyen például az a buli, a cigizések, stb. És nemrég eljutottunk arra szintre, hogy folyamatosan fenyeget azzal, hogy elköpi ezeket a szüleimnek, pontosabban apunak. Anyuval mindent meg szoktam beszélni, ő tudja az ilyen dolgaimat, neki nem tudna újat mondani Loki. Viszont apával más a helyzet. Ő tipikusan az az ő kicsi lánya soha semmi rosszat fajta, és elég gyakran összeveszünk a semmiségeken is. Kegyetlenül meg tudjuk bántani egymást, és hogyha kiderülnének ezek a dolgaim, valószínűleg egy életre elfelejthetném vele a kapcsolatot. Apával. Elborzadna, hogy a lánya parti dohányos, és elment már néhány buliba a tudta nélkül. Viszont, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltam eddig buliban, holott az iskolámban a 7.es (6 éves képzés) több alkalommal itta magát csattrészegre, mint ahány hajszálam van. De kérdem én, ki az aki egyáltalán nem ment el titokban egy buliba? Tisztelet a kivételnek, de véleményem és tapasztalatom szerint ezen minden tini átesik előbb-utóbb. A félreértések elkerülése végett soha nem tettem be a lábam drogos helyekre, és nem is szándékozom elindítani ezt a láncot. Akárhányszor mentem valahova mindig tudtam nemet mondani és nem átlépni a határaimat, vigyáztam magamra és a többiekre is, rengeteget nevettem, jól éreztem magam, és mindig az osztálytársamnál és egyben egyik legjobb barátnőmnél aludtam.
Tulajdonképpen úgy érzem magam, mint a „Zaklatás, mindig a nyomodban” című műsor szereplői. Ez a sorozat az ID discovery-n ment, azt nem tudom, hogy az extra-n is tart-e. Olyan emberekről szólt, akiket zaklattak és annak a következményeit tárta a nézők elé. Komolyan, mintha egy rejtett kandikamera venné minden mozdulatom. Loki szemében én vagyok a rossz, ő az ártatlan. Legalábbis semmi jelét nem látom annak, hogy bármit is bánna azok közül, amik részéről történtek. Szerinte én nem kaptam eleget, és ő szeretné elég erőteljesen megbosszulni azokat, amik történtek. Én hiába mondom neki, hogy beszéljük meg, vagy hogy hagyjuk békén egymást (ugyanis én szakítottam vele), egyszerűen nem hajlandó ezt elfogadni és elengedni sem. Felejteni meg pláne. Újra és újra a rossz dolgok kerülnek elő, a pozitív emlékek már mondhatni a kukába kerültek. Ő azt szeretné, ha nem veszítene el, de én nem tudom egyszerűen szeretni azt, aki lett belőle.
Mintha kicserélték volna. Lehet, hogy én vagyok ennyire rossz emberismerő, de amikor 2015 májusában összejöttünk és találkoztunk, nem ilyen volt. Én értem és teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a történtek megváltoztatják az embert, de hogy hogyan lett egy végtelenül rendes és tisztelettudó, gondoskodó, figyelmes és szerethető fiúból egy ilyen velejéig gonosz, visszataszító, vitaszító és bántalmazó ember, azt már nem tudom megérteni, se elfogadni. Rettentően fáj, hogy ez lett belőle, és tudom, hogy részben én tehetek róla, de ha az ember nem akar változni, nem fog. Ezt tapasztaltam az évek alatt. Sok minden nem, de ez a saját döntésén múlik mindenkinek.
Mondhatni két tűz között vagyok, és benzin áztatta a ruhám. Próbálok menekülni, de a két lángcsóva egyre közelebb és közelebb kerül hozzám, míg végül kétségbeesetten próbálok megkapaszkodni egy biztosnak hitt pontba, felgyullad, és magával ragad engem is. Beleőrülök abba, ami körülöttem folyik. Szeretnék továbblépni, felejteni, és csak a jóra emlékezni, de erre jelenleg 1 a 10000000000-hoz az esélyem, vagy talán annyi se. Loki szemében két dolog létezik, vagy együtt, vagy a bosszú. De én egyiket sem szeretném, és az a legnagyobb probléma, hogy ő ezt nem tudja elfogadni.
Rengeteget sírok amiatt, ami történt. Olyan szép kapcsolat volt a miénk, és milyen undorító vége lett. Egymásra mondjuk, pontosabban köpjük a megjegyzéseket, szidjuk a másikat, leminősítjük, és még sorolhatnám. Nekem erre nincs szükségem, de arra se, hogy apa szemében egy lecsúszott, semmirekellő és értékelhetetlen lány legyek.