Köszöntelek kedves olvasó!:) Az interneten Clarie-nek hívnak, amolyan visszatérő, tapasztalt blogger volnék. 10 osztályos gimnazista lány vagyok, aki az élet két lábon járó szerencsétlensége és drámája egyszerre. Élő és eleven rémálom vagyok, legalábbis az ismerőseim nagy része ezt gondolja rólam. Tisztában vagyok vele, hogy elbaszott gyerek vagyok. Az életem illegális, a barátaim szentek, az életfelfogásom bohém, a hajam vörös és kávéfüggő vagyok. Partibagós, filmbuzi, sorozatmániás, Miss Di’Caprio es Miss Depp egyszerre, szívem mélyén egy feltörekvő énekes és író, zenész, táncos, hipster és grunge fanatikus, minden stílusú zene lover.
Az elmúlt pár nap elég tartalmasan telt. Tegnap eljött a fél családom, hogy megünnepeljük a születésnapomat. Nagynéném készített nekem eszterházy tortát, ami valami isteni finom volt, szóval óriási hála és köszönet még egyszer♥!
Ami azt illeti a mai nap felkerült egy novella is a Blogtags menüpontba, amit Liz versenyére írtam, Jack címmel. Ezen kívül a mai napra egy ajánlóval készültem nektek – többek között -, ugyanis nemrég találtam egy Top 5 film ami váratlan fordulatot tartalmaz cikket, és gondoltam belevetem magam az egyikbe. Tehát következzen az ajánló.:)
A választásom a Viharsziget című filmre esett. És nem, semmi köze ahhoz, hogy DiCaprio játszik benne. Történetünk az 1950-es évekbeli Amerikában játszódik. Főszereplője Edward Daniels, magát csak „Teddy”-nek hívó rendőrbíró és társa Chuck. A páros a Viharszigeten található Ashecliff nevű elmegyógyintézetbe tart, ahol egy beteg eltűnését jelentették, név szerint Rachel Solando-ét. A dolgozók szerint a nő közveszélyes őrült, ugyanis 3 gyerekét vízbe fojtotta. Innét kezdődik meg az őrület, ami a film végéig egyre csak fokozódik. Az intézet falaim belül egy – talán – megoldatlan rejtély üti fel a fejét, ugyanis Rachel szobája olyan, mintha senki nem lakott volna annak falain belül. Tiszta a padló, érintetlen az ágy, az összes használati tárgy a szekrényben van, mindkét cipője a falakon belül található, mindössze egy cetli utal arra, hogy valaki járt arra. A cetlin a négyes törvényre és a rejtélyes 67-es betegre utalnak - őt próbálja meg felkutatni Teddy. A kutatás során megismerkedhetünk az intézet lakóival, ápolóival, vezető orvosával és Teddy háttértörténetével is. Teddy állítása szerint a szigeten a nácikhoz hasonló emberkísérleteket folytatnak, ennek tesz tanúbizonyságot a férfi egyik ismerőse, George Noyce, aki szintén az intézet lakója. A kezdeti őrület tovább fokozódik, Teddy-t rémálmok gyötrik, amiben halott feleségét látja, később ezt a valóságra is kivetíti. Ezt követően elindul a világítótorony felé, ahol szerinte a kísérleteket folytatják, találkozik az igazi Rachel-el, aki eredetileg az intézet orvosa volt, ám mikor rájött a sötét dolgokra betegnek nyilvánították és később megszökött. A nő állítása szerint Teddy-t drogokkal tömik, ezért vannak hallucinációi és rémálmai. Ezután a történet óriási csavart vesz, és én is csak tátott szájjal bámultam a képernyőt, miközben a hogyanokra kerestem a válaszokat.
A film közel két és negyed órás, és 100%-os figyelmet igényel, ugyanis ez nem olyan film, amiről gond nélkül lehet elmenni vécére vagy kávét csinálni. Minden egyes pillanatnak óriási jelentősége van, ugyanis szó szerint építkezik önmagára a film. Nem hiszem, hogy korosztályhoz kötött a dolog, ugyanis én a 16 éves fejemmel ültem le megnézni. Igaz, hogy vannak benne ijesztő jelenetek, ugyanis thriller-dráma kategóriás, így nem árt felkészülni lelkiekben egy-két rémisztő, váratlan dologra. A filmnek megvan az elvárt elmegyógyintézeti környezete, tökéletesen bele tudtam magam képzelni a cselekménybe. Igaz, néhol nem árt átgondolni a történteket, ugyanis a film vége számos kérdést fog felvetni a nézőben, így jobb, ha a kezdeti kérdésekre megpróbálunk mielőbb válaszolni.
„Melyik rosszabb? Szörnyetegként élni, vagy jó emberként meghalni?” – Szól a film méltán elhíresült utolsó mondata.
Érdekesség, hogy a film egy adaptáció, név szerint Denis Lehane – Viharsziget (eredeti címén Shutter Island) című regényének filmváltozata. A tervezettnél egy évvel később került mozivászonra, és Magyarországra mindössze 2010 márciusában jutott el. Az IMDB-n 8,1 pontot kapott a 10-ből, ami ennél az oldalnál felér egy magas szintű elismeréssel is.
Összességében egy rettentően élvezhető, de mégsem sablonos dolgoktól csöpögő a film. A történet kerek, a szereplők folyamatosan fejlődnek, rengeteg kérdés merül fel a nézőben, a végső fordulatról nem is beszélve. Bátran ajánlom azoknak, akiket kicsit is vonz az elmegyógyintézetes, háborús, emberkísérletes, 50-es évekbeli téma. Ha kéne korosztályos határt mondanom – a filmhez hasonlóan – én is 16 fölé tenném a lécet, de ez persze az érdeklődési körön és a megértésen múlik.