Clarie's things

Ha valaki szemfülesebb észrevehette, hogy a mai nap már került fel egy bejegyzés a blogra, de azt letöröltem. Erre persze az is nagymértékben rájátszott, hogy kaptam egy névtelen kommentet. A részletekbe nem szeretnék bele menni, az alhokolos témáról alkotott véleményem megírására nem készültem fel eléggé, így kicsit hagyom ülepedni a dolgot. Mindenesetre írtam azóta egy másik ajánlót, remélem valamennyire kárpótol titeket.:)

Ma délután A remény rabjai (eredeti nyelvén The Shawshank Redemption) sikerfilmet néztem meg. Most néztem másodjára, de annyira megszerettem már első alkalom adtán, hogy muszáj volt feleleveníteni az élményt.

„Börtönbe kellett kerüljek ahhoz, hogy bűnöző legyek.”

A film egy 1947-ben elítélt férfiról, Andy Dufrense-ről szól. Andy egy dörzsölt bankár, akit a felesége és annak szeretőjének megölésével gyanúsítottak, később közvetett bizonyítékok alapján kétszeres életfogytiglanra ítélte a bíróság, ám a férfi ártatlannak vallja magát. Érdekesség, hogy bűnössége több alkalommal is megkérdőjeleződik a film előrehaladtával, de a pontos válasz nem derül ki.

Andy Amerika legkeményebb börtönébe, a Shawshank-be kerül. Itt ismerkedik meg Red-del, akit megkér, hogy szerezzen be számára egy-két dolgot. Pontosabban egy érckalapácsot – ugyanis Andy hobbija a kövek csiszolása és formázása volt – továbbá egy posztert, amin Rita Hayworth szerepel. Egy tetőszigetelési munka közben – amit érdekes mód pont Red és a baráti társasága kap – Andy meghallja ahogy egy börtönőrnek gondjai akadtak az örökséggel, ugyanis a magas adó miatt alig maradna valami a hagyatékból. Felajánlja a segítségét és ígéri, hogy az összes pénz a börtönőré lesz, cserébe csak annyit kér, hogy a munkatársai kapjanak fejenként 3 üveg hideg sört. Ezt követően az egész személyzetnek, beleértve a börtönigazgatót is ő végzi a papírügyeket és pénzügyi tanácsokkal látja el őket. Utóbbi illegális területekre viszi Andy-t, és a pénzmosást a rab végzi. Eközben megismerkedhetünk a börtön életével: Andy megismerkedik Brooks-al, a börtön talán legidősebb rabjával aki a könyvtár felelőse és vezetője. A bankár a segítője lesz, ám miután Brooks-ot feltételesen szabadlábra helyezték az idős férfi öngyilkos lett, így Andy kapta meg a könyvtár vezetői szerepét. Nem sokkal később a börtönbe kerül Tommy, aki elmeséli, hogy az egyik ismerőse nevetve ecsetelte neki amint megölt egy golfozót és egy hűtlen nőt – avagy Andy feleségét és annak szeretőjét. Andy fellebbezés reményében az igazgatóhoz fordul, aki visszautasítja a kérést és magánzárkába zárja a rabot, továbbá a pénzmosás folytatására kényszeríti, Tommy-t pedig megöleti. Tommy elvesztése után Andy az összes reményét elveszíti a törvényes kiszabadulás érdekében, így véghezviszi a leghihetetlenebb dolgot, 20 börtönben töltött év után megszökik onnan. A kinti életben ő lesz az a bizonyos férfi, akinek a nevére ment az egész pénzmosás, így a börtön eladósodik, az igazgató pedig öngyilkos lesz, amikor a rendőrség le akarja tartóztatni.

Első olvasásra elég nyersnek és sablonosnak tűnhet a történet, de nem véletlenül szerepel az első helyen az IMDB listáján. A két órás film 9,3 ponttal a listavezető, és mélységesen egyetértek ezzel a döntéssel. Tökéletesen bemutatja a börtönbeli életet, az ottani megpróbáltatásokat, a valós életben fellépő nehézségeket, az emberi elítélést, a semmit érő tetteket, a mondvacsinált okokat, a reménytelenséget, az emberek beskatulyázását, és azt a maradék reményt, amit egy másik remény elvesztése tartogat az emberben. Akárhányszor gondolok vissza mindig melegséggel tölt el a film gondolata. Andy bebizonyítja, hogy hiába tartja mindenki bűnösnek az embert, ha ő tudja az igazságot, semmi sem lehetetlen, mindenhez idő kell. Az ő esetében 20 év kellett a sikeres szökéshez. Red a lehető legjobb barát akit kívánni tud magának az ember, úgy segítette Andy-t a szökéshez, hogy nem is tudott róla. A film végén a két barát ismét egymásra talál, ugyanis Andy valóra váltott az álmait és a Csendes-óceán partján munkálkodik, amikor a szabadlábra helyezett Red végre rátalál régi barátjára.

„Van madár, amely nem bírja a kalickát. Túl ékes a tolluk. És amikor elrepülnek, örülsz, hisz tudod, hogy bűn volt bezárni őket. Mégis... minden szürke és üres, ami marad utánuk. Egyszóval, hiányzik a barátom.”

Összegyűjtöttem néhány érdekességet is, hamár a világ – szerintem a – legjobb filmjéről készítettem ajánlót.

-          Több Oscar díjra is jelölték, de a Forrest Gump miatt egyiket sem kapta meg.

-          Egy Stephen King novella alapján készült, igaz, az eredeti irat mindössze 96 oldalas volt. Hosszas procedúra árán, de végül sikerült vászonra vinni az ötletet.

-          A film rendezője és adaptálója a magyar származású Frank Darabont, akinek szülei az 56’-os forradalom után hagyták el az országot. Az, hogy mindössze 1 dollárért vásárolta meg Stephentől a szerzői jogokat szintén elképesztő.

-          A végső jelenet, amikor Andy végre szabad és kitárja a kezeit a természet furcsa játékának köszönhető, ugyanis mindezt zuhogó esőben tehette meg.

-          A film legutolsó mondata a következő: „Allen Greene emlékére”. Allen a rendező ügynöke és barátja volt, AIDS-ben halt meg a forgatás alatt.

Remélem sikerült valamennyire felcsigáznom a kedélyeket a film megnézésének érdekében. Az élmény garantált, a szereplők csodálatosak, az érzékenyebben biztosan megkönnyezik a befejezést.