Clarie's things

Ahogy hazafel� baktattam a k�d�s utc�n, az es�cseppek meg�llhatatlanul kopogtak a kapucnimon. A legt�bb ember azt gondoln�, hogy ny�ron ’majdmegpusztulok’ meleg van, nem lehet egy l�p�st sem tenni hideg �d�t� n�lk�l, �s hogy a nap sugarai �tt�rnek mindenhol, �gy beragyogva az eg�sz v�rost. Sz�p gondolat, de nem �gy volt.

A mai nap sokban k�l�nb�z�tt a t�bbit�l. M�r reggel �rezni lehetett a leveg�ben, hogy nem egy felh�tlen ny�ri napra sz�m�thatunk. A szekr�nyemet felt�rva kerestem egy tisztess�gesebb ruh�t, amit es� eset�n is felvehetek, majd gyors elk�sz�n�s ut�n s�t�lni mentem.

A t�bbiekkel ellent�tben engem nem vonzottak azok a dolgok, amikkel �k naggy� pr�b�ltak v�lni a m�sik szeme el�tt. Soha nem volt m�g alkohol a kezemben, nem is terveztem, hogy a k�zelj�v�ben egy szombat est�met a k�zeli sz�rakoz�helyen t�ltve, vadidegenekkel t�ncolok, �s m�snap nem eml�kszem semmire.

Mindig is az a rendes l�ny voltam, aki elv�llalta, ha valaki megk�rte valamire, �s k�szs�gesen megcsin�lta. Soha nem feleseltem a sz�leimnek. Tisztelem �ket. Nem �l�k hajnali kett�ig a g�p el�tt megg�rnyedve, ink�bb olvasok egy j�t.

Emiatt rengetegen kik�z�s�tettek, mert szerint�k m�s voltam. Szerint�k nem �rdemeltem meg azt, hogy emberk�nt b�njanak velem. Minden reggel gomb�ccal a torkomban keltem, �s kedvtelen�l v�nszorogtam az iskol�m bej�rat�hoz. Az els� csenget�s ut�n m�r v�rtam, hogy mikor hallom meg az utols�t, �s menek�lhetek el innen.

Nem volt senkim. Nem voltak bar�taim. Minden sz�netben, amikor a t�bbiek megbesz�lt�k, azokat a l�nyeges inform�ci�kat, amit m�sokt�l hallottak, igaz, nem ismert�k az illet�ket, akikr�l sz� volt, de olyan dolog t�rt�nt, amit nem lehet m�skor elmondani, �s hangos nevet�sek k�zepette osztott�k meg egym�ssal a h�ly�bbn�l h�ly�bb esem�nyeket, �n a padomra t�maszkodva n�ztem ki az ablakon. A gondolataim messze j�rtak, mondhatni csak testileg voltam jelen. Minden egyes pillanatban megfogalmaz�dott bennem az a k�rd�s, hogy ha a madarak b�rhov� elrep�lhetnek, mi�rt t�rnek mindig ugyanoda vissza? Vajon nem v�gy�dnak arra, hogy egy �j ter�letet fedezzenek fel? K�s�bb ugyanezt megk�rdeztem magamt�l is…

Amikor meghallottam az utols� cseng�sz�t tudtam, hogy v�gre szabad lehetek, �s ha csak p�r �r�ra is, de visszat�rhetek a biztons�gomat �s a boldogs�gomat jelent� falak m�g�. �ltal�ban gyorsan �sszepakoltam, �s sz� szerint rohantam hazafele.

Amit otthon csin�ltam, �desany�m�k szerint az internetf�bi�mnak a fejleszt�se, szerintem meg az internetes levelez�bar�timmal val� kapcsolattart�s volt.  T�bb honlapon is j�rtam, �gy rengeteg kedves embert ismertem meg, a legt�bben velem egykor�ak.

�k boldogan mes�ltek arr�l, hogy milyen j�l sz�rakoztam egy-egy d�lut�n, hogy milyen j�l telt a h�tv�g�j�k, hogy milyen j�t s�t�ltak, stb,stb. �n meg a k�nnyeimmel k�szk�dve tal�ltam ki lehetetlen sztorikat. Nem tudom, hogy az�rt v�lasztottam ezt az utat, mert nem akartam lemaradni t�l�k, vagy tal�n az�rt, hogy egy olyan k�pzeletbeli vil�gban �ljek, ami a val�s�gban nem t�rt�nhet meg…

�tk�zben beler�gtam egy-egy kavicsba, amik kanyarg�san szaladtak v�gig az es� �ltal el�ztatott �ton. Rajtam k�v�l nem sokan voltak, igaz, ki akart volna szakad� es�ben a v�ros egyik legelhagyatottabb r�sz�n s�t�lni?

Szerettem, amikor egyed�l lehettem, �gy el tudtam mer�lni a gondolataimban. Minden egyes alkalommal eszembe jutottak azok a dolgok, amik nekem nem, de m�snak j� nagy m�rt�kben megadatik. �n ezt bar�ti szeretetnek h�vom. Nem tudom megfogalmazni, hogy mennyire kerestem a bar�tokat k�r�l�ttem. Annyira szerencs�tlen lenn�k, hogy minden �ldott alkalommal elrontan�m? De mivel?

Egy t�cs�t �tl�pve egy kicsi, de rozoga fah�dra l�ptem, ami azon a hajsz�lv�konys�g� foly�v�zen vezette �t az embereket, amire a v�rosban �l�k b�szk�k voltak. Meg�lltam a t�kolm�ny k�zep�n, majd a korl�tra t�maszkodva a t�volba meredtem.

Az es�nek k�sz�nhet�en nem sokat siker�lt kivennem a messzes�gb�l, csak egy sz�rke f�tyolt l�ttam, ami elmosott mindent, ami m�g�tte volt, �gy lehetetlenn� t�ve a n�zel�d�st. Igaz, ha �szint�n akarom megmondani, nem is akartam n�zel�dni, csak a t�volba meredni.

M�lyen besz�vtam az es� illat�t, ami valaminek a v�ge �s valaminek a kezdet�t jelentette. Valahogy �gy lehet az ember a k�nnyeivel is. A f�jdalom v�ge, �s egy m�sik, boldogabb j�v� kezdete. Csak ahogy a term�szetben, benn�nk is felgy�lemlik a sok szenny �s mocsok, amik k�s�bb gondokk�, szenved�ss� �s f�jdalomm� alakulnak, majd egy apr�cska k�nnycsepp form�j�ban �hajtanak t�vozni bel�l�nk. De, ahogy a term�szetben is, ha valami megindul, nincs meg�ll�s, egy k�nnycsepp ut�n t�vozik m�g egy, �s mintha egy l�thatatlan l�nc k�tn� �ssze �ket, csendesen lecs�sznak az arcodon, �s a f�lre hullva megsemmis�lnek.

Nem tudom, hogy meddig �llhattam ott, a rozoga fah�don, de az es� el�llt, �s kezdett kirajzol�dni a v�get nem �r� mez�, ami a v�ros m�g�tt fek�dt. N�ha egy-egy fa felbukkant, de olyan sima volt az eg�sz r�na, mint egy �jonnan v�s�rolt f�zet lapjai. Ahogy az els� tov�bb�llt, megsz�ntek a term�szet �s a v�ros gondjai, elt�ntek a porhalmazok, megsz�ntek l�tezni az emberek �ltal kimondott nem szalonk�pes szavak maradv�nyi, �s helyett�k egy tiszta, felfriss�lt v�ros k�pe k�sz�n vissza. A v�ros v�rja, hogy az emberek �jra kimozduljanak, �s a r�gi macskak�ves j�rd�in �jra megjelenjen az �let.

Lekaptam az �t�zott kapucnit a fejemr�l, majd boh�k�san ell�ktem magam a h�d korl�tj�r�l, �s elindultam, hogy ism�t hazamenjek. Az �t, ami az idej�vetelem fele az arra j�r� aut�k miatt poros �s elhanyagolt volt, ism�t visszanyerte eredeti form�j�t.

Tal�n az emberi l�lek is hasonl�an m�k�dik. Tal�n, ha megszabadul az �t �r� k�nokt�l, az addigi elhanyagolt, �s a mocsok �s a szenny �ltal elfeket�tett l�lek �jra�led, �s egy h�feh�r, ragyog�, szemet-gy�ny�rk�dtet� l�lekk� v�lik. De ezt a v�ltoz�st csak akkor �ri el, ha siker�l kiadnia mag�b�l mindent, amire nincs sz�ks�ge.

Azok az emberek, akik nem tudnak s�rni, nem tudnak megszabadulni az �ket �r� f�jdalmakt�l sem. Nem tudj�k, hogy milyen �rz�s, amikor a r�gib�l egy �j sz�letik.

Ahogy befordultam az ismert utc�ba, megl�ttam, ahogy a v�ros �led. A szomsz�dok kidugt�k a fej�ket az ablakon, hogy meg�llap�ts�k, teljesen el�llt az es�, a gyerekek m�r az udvaron j�tszottak, m�g a fiatal koroszt�ly szok�s�hoz h�ven a g�p el�tt �lt, �s val�sz�n�leg megosztotta a k�z�ss�gi oldalon azt a t�nyt, hogy nem esik az es�.

Sokszor megfordul a fejemben, hogy tal�n �n vagyok m�s, �s a t�bbieknek van igaza. Tal�n ha nem egyed�l s�t�ln�k, �s azon a bizonyos k�z�ss�gi oldalon t�lten�m a napjaim meghat�roz� r�sz�t, tal�n befogadn�nak, �s tal�n lenn�nek bar�taim.

Olyan bar�tok, akik itt, ebben a v�rosban vannak, akik az �n iskol�mban vannak. Akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, �s nem k�rik, hogy v�ltozzak meg. Nem akarnak ir�ny�tani, �s uralkodni felettem. Nem akarj�k, hogy bajom essen, ez�rt minden nap megk�rdezik, hogy mi t�rt�nt velem az este, hogy minden rendben van-e. Akik felk�sz�lten v�rj�k a sz�let�snapomat, �s felk�sz�ntenek. Akiknek a rosszkedvem nem egy c�lt�bla, ahov� a g�nyos megjegyz�seiket kell dob�lni, hanem egy pont, ahonnan k�z�s er�vel akarnak felh�zni. Olyan bar�tok, akik szeretnek..

Lenyomtam a bej�rai ajt� kilincs�t, �s bel�ptem a meleg el�szob�ba. A vacsorak�rd�st egy „majd megl�tom” v�lasszal lerendeztem, �s �thaladva a nappalin, a szob�m ajtaj�hoz �rtem. Gyors pillant�st vetettem az ablakra, ami mellettem volt, �s az arra j�r� emberek sz�m�ra megmutatta, amit � l�t.

A tudatlan ember sz�m�ra ez csak egy sima ablak lehetett, amin k�nnyed�n le tudja ellen�rizni, hogy kint milyen id� van. Az olyan ember sz�m�ra, mint �n, egy fel nem foghat� dolgot jelentett. Az �thatolhatatlan �s �tl�thatatlan falak k�zt volt egy-k�t hely, ahol a napf�nynek nem kellett k�zdenie az�rt, hogy bet�rj�n a h�zba, �s f�ny�vel el�rassza azt. Az ablak a hozz�m hasonl� ember sz�m�ra egy olyan ajt�t jelentett, amin hi�ba pr�b�lkozik, nem tud �tl�pni, de f�l�ton van, hiszen l�thatja azt. Az ablak nem rejti el a titkait, mindenki sz�m�ra felfedi azokat.

Igaz�b�l minden ember ugyanolyan, ha egy adott megk�zel�t�sb�l n�zz�k. Mindenki ugyan�gy kezdi az �let�t, de csakis rajta, csak �s kiz�r�lag rajta m�lik, hogy miv� v�ltoztatja azt. Minden ember szeret� csal�dban, �pen �s eg�szs�gesen szeretne feln�ni. Mindenki egy szeret� h�zast�rsat szeretne, boldog gyerekeket, nagy h�zat, �s egy olyan �regkort, amib�l b�szk�n gondol vissza az elt�lt�tt �veire.