Clarie's things

A nap szok�sosan indult, ism�t belecs�ppentem abba a meg�ll�thatatlan k�rforg�sba, ami m�r hossz� ideje a mindennapjaim r�sze volt. Minden egyes nap g�pszer�en teljes�tettem a feladataim, r�szt vettem a rendezv�nyeken �s v�geztem a munk�mat. A reggeli k�v�m mindig �j gondolatok kavalk�dja k�zt fogyasztottam el, majd munk�ba menet m�r egy �j cikket kezdtem megfogalmazni a fejemben. Haza�rve vacsor�ztam, majd est�nk�nt megn�ztem egy filmet, �s aludtam.

Egy ideig megfelelt ez a menetrend, k�s�bb m�r kezdett sz�k�ss� v�lni az id�m, a t�l�r�k �s az el�l�ptet�s ut�n. �gy �reztem, hogy sok nekem az a munka, amit a nyakamba varrtak. Sokan gratul�ltak, t�mogattak, seg�tettek, de �n �gy �reztem, hogy ezt a feladatot nem nekem sz�nt�k, nem vagyok k�pes elv�gezni.

�gy, egy es�s szerdai napon v�get vetettem az eg�sznek. Mind�ssze p�r pap�rt kellett kit�ltenem, �s befejeztem az �js�g�r�i p�lyafut�som. A volt munkat�rsaim egyet�rtettek velem. �ll�t�suk szerint megv�ltoztam bels�re is k�ls�re is. R�gebben mindig mosolyogva mentem be a munkahelyemre, �s lelkesen, g�rd�l�kenyen v�geztem a dolgom, mostan�ban viszont lehangoltan, lassan �s m�lab�san. T�bben k�rdezt�k, hogy mi t�rt�nt velem, hogy ennyire megv�ltoztam?

Sok�ig t�n�dtem, hogy m�gis mi lenne az, ami �jra boldogg� tudna tenni. Elj�rtam torn�ra, r�szt vettem direkt ilyen c�lokra kifejlesztett el�ad�sokon, de m�gis �gy �reztem, hogy ez sem az �n vil�gom.

P�r napja ker�lt az a gondolat a fejembe, amit megval�s�tottam. H�tf�n kezdtem el �jra �rni, igaz, nem �js�gcikket. Val�j�ban nem tudom, hogy minek nevezzem az irom�nyt, amin dolgozok, tal�n novell�nak, vagy esetleg reg�nynek? Mindenesetre �jra �rzem a munka m�mor�t, amikor a toll k�nnyed�n h�zza a pap�ron a tint�t, �s a gondolataim z�poroznak a fejemben.

Egyik nap felmer�lt a k�rd�s a fejemben, hogy mi�rt teszem azt, amit? Mi�rt nem megyek el �n is egy gy�rba, vagy nyitok boltot? Mi az, ami itt tart, �s arra k�sztet, hogy �rjak? Mi�rt �rzem azt, hogy b�rhol vagyok, minden egyes pillanatban egy �j t�rt�net k�rvonalai rajzol�dnak ki a fejemben?

A v�laszt�l felbuzdulva kezdtem el kutatni, els�k�nt a fejemben, k�s�bb pedig a k�rnyezetemben. Izgatottan nyitottam ki a gondolataim legm�lyebb fi�kjait, �s lapoztam fel az ott t�rolt lapjait, majd csal�dottan toltam vissza a beh�nyt lapokkal a fi�kot. Nem tal�ltam semmit.

P�r nap alatt teljesen elvesztettem az �rdekl�d�semet. A v�lasz, a munkakeres�s, az �r�s �s �gy alapj�ba v�ve minden ir�nt. M�r nem hozott l�zba, amikor elcs�ptem egy mondatot a kisbolt elad�i k�z�tt, m�r nem keltette fel az �rdekl�d�sem egy d�lut�n, m�r nem voltam az, aki.

Reggelente f�radt, r�ncos arccal fogyasztottam el, az �jonnan bevezetett reggeli te�mat, elny�tt, f�ldes ruh�kban kimentem rendbe tenni a kiskertet �s hullaf�radtan rogytam le a kanap�ra.

Kezdtem �gy �rezni, hogy semmit sem tudok befejezni. Hi�ba veszek valamit a fejembe, legyen ez egy egyszer�, mindennapi dolog, p�ld�nak ok��rt: kivinni a szemetet, f�radtnak �rzem magam, �s ink�bb megv�rn�m, hogy mag�t�l kimenjen. Tudom, hogy lehetetlent v�rok. De valahogy nem tudok felkelni, odamenni, �s kivinni a h�z el�tti kuk�hoz.

Egyik este el�kerestem az egyik r�gebbi k�nyvem, vagyis a k�ziratot. Soha nem adtam oda senkinek sem, hogy olvassa el �s mondjon v�lem�nyt, �s soha nem mentem el egy kiad�hoz sem. Magamnak �rtam, arr�l a t�m�r�l, ami �ppen az eszembe jutott. Elsz�rakoztatott, hogy ilyen k�nnyed�n meg tudom csin�lni.

Fellapoztam az �sszef�z�tt lapokat, �s elkezdtem elolvasni. �jra �t akartam �lni az akkori �letem, a mindennapjaim, a zs�folt, de ugyanakkor boldog munkanapokat, a reggeli k�v�z�sokat �s a d�lut�ni te�z�sokat. A bar�ti besz�lget�seket, a munkat�rsi eb�deket, �s m�g sorolhatn�m, hogy mennyi minden t�rt�nt velem.

Akkor, amikor letettem a lapokat az asztalra, azzal a c�msz�val, hogy v�geztem, v�gre megkaptam a v�laszt. Azt a v�laszt, amit m�r h�napok �ta kerestem sz�ntelen. Ami �reztem, hogy egy karny�jt�snyira van t�lem, m�gsem tal�ltam meg. Ami mindig is ott volt, ami az �n m�vem volt, m�gis mindig m�shol, m�sban kerestem.

R�j�ttem, hogy a v�lasz az id�. R�j�ttem, hogy hi�ba volt csod�latos munk�m, egyszer �gyis meg kellett volna t�rt�nnie, hogy elr�ngatnak t�le, �s �thelyeznek m�shov�, el�l�ptetnek vagy �ppen kir�gnak. R�j�ttem, hogy mennyit sz�m�t a jelen, a m�lt csak egy fogalom, amit m�r csak k�sza eml�kek halmaza marad, �s a j�v� az, ami�rt a jelenben kell tennem. R�j�ttem, hogy a legszebb, a legjobb �s a leg�lvezetesebb dolgok t�rt�nnek a leggyorsabban. Soha nem p�rgethetem vissza az id�t, nem �lhetem �jra a munkat�rsaimmal t�lt�tt d�lut�nokat �s soha nem lesz olyan �letem, mint akkor.

Rajtam �ll, hogy mit teszek a jelenben. Ha elpocs�kolom, ahogy most is tettem, csak egy ki�resedett, instabil �s f�radt n� leszek, aki mag�nyosan hagyja el a f�ldi �let�t. Ha viszont megragadom az alkalmakat, �jra felpezsd�tem az �letem, �s kinyitom az ajt�t, ezernyi �s ezernyi lehet�s�g v�r r�m, amik azt akarj�k, hogy bel�pjek az �ltaluk k�n�lt ajt�k egyik�n. Az �letem itt �s most kell �lni, nem a m�ltban kutatni �s nem a j�v�t k�pzelni…

Ember, ne felejtsd, hogy ahogy a Nap lemegy a Hold felkel. Ha egy ajt� bez�rul, minden bizonnyal egy m�sik kiny�lik. Ha let�rt�l egy sz�l vir�got, valahol egy �j ny�lik. Ha elt�rt�l egy t�ny�rt, kapsz lehet�s�get, hogy �jat szerezz. De az �leted nem egy t�rgy, amit �jra megv�s�rolhatsz. Az �leted ma kezd el �lni, �s ne holnap fejezd be. �lj addig, ameddig b�rsz, mert egy nap m�r nem tudsz �jra nevetni.