Clarie's things

A t�rt�netem �gy kezd�d�tt, ahogy a t�bbi l�ny t�rt�nete is. Elv�geztem az �ltal�nos iskol�t, �s v�rtam a k�z�piskol�t. Sikeres felv�telit �rtam, �gy be is ker�ltem oda, ahova szerettem volna. Voltak bar�taim, bar�tom, szeret� csal�dom, �s kis�llataim. Sokan �lomvil�gnak h�vt�k az �letem, pedig tudt�k j�l, hogy nem az.

Egyik nap, m�g ny�ri sz�net alatt, elmentem s�t�lni a legjobb bar�tn�mmel. R�la tudni illik, hogy minden k�r�lm�nyek k�zt velem volt, t�mogatott, seg�tett, �s amikor kellett, r�m sz�lt. Mindig hallgattam r�, de azon a napon nem.

Az utc�n csak ketten voltunk, legal�bbis a l�t�ter�nkben nem l�ttunk m�st. Hosszasan besz�lgett�nk, pletyk�ltunk, mint ahogy minden norm�lis tinil�ny szokta. �m, az egyik percben felt�nt M�rk �s a band�ja. �k a v�ros rosszfi�i, minden ami t�rt�nik, az � kez�k �ltal esett meg. Lop�sok, riaszt�sok, telefonbety�rkod�sok, drogoz�s �s m�g sorolhatn�m. K�ztudott, hogy M�rk m�r �vek �ta szeret, �s ennek hangot is adott. Sok�ig pr�b�lkozott, de �n nem akartam semmit, �gy megut�lt. Akkor m�gis egy hatalmas vigyorral az arc�n l�pett oda hozz�m.

- Szia, Enik�! – b�gta, mik�zben �tkarolt. Meg�reztem rajta az alkohol szag�t.

- Hello. – ny�gtem ki.

- K�rsz egy sz�lat? – ny�jtotta fel�m a dobozt, �n meg mint a j�kisl�nyok, el�kaptam egyet, �s r�gy�jtottam. Sok dologban nem �rtett�nk egyet, de mindig egy�tt sz�vtunk, ha valami baj t�rt�nt, �s idegesek voltunk. A bar�tn�m nem igaz�n sz�vlelte a d�nt�sem, ennek hangot is adott. M�rk egyik haverja elk�ldte, �gy egyed�l maradtam a fi�kkal. �gy visszagondolva, nem igaz�n tudom hogyan lett hozz� b�tors�gom �s ingerem.

Miut�n elsz�vtam a sz�lat minden kezdett �sszezavarodni. Kezdett felborulni a rendszer, m�r nem tudtam, hogy hol vagyok, kivel vagyok, egyszer�en csak boldognak �reztem magam. Az este folyam�n m�g elsz�vtam p�r sz�lat, v�g�l m�snap reggel egy h�z oldal�nak d�lve �bredtem, egyed�l. K�s�bb kider�lt, hogy nem egy sima cigarett�t kaptam.

Anya �s apa �r�k �ta kerestek, felkutatt�k az eg�sz v�rost. V�g�l, amikor megtal�ltak, elvittek a k�rh�zba, ahol kimutatt�k, azt, amit�l f�ltem. Apa r�mn�zni sem tudott, nem tudta elk�pzelni, hogy a j� �s �gyes kisl�nya hogyan lehet k�pes ilyenre. Anya csak b�tor�tott, hogy minden rendben lesz, de nekem akaratlanul is k�nnyen sz�ktek a szemembe, mert tudtam, hogy nem, semmi nem lesz m�r a r�gi.

P�r nap eltelt�vel m�r egyre tiszt�bb k�pet kaptam arr�l a bizonyos est�r�l. T�bb klubban is j�rtam, ittam, ismeretlen alakokkal besz�ltem, �s m�g t�bb undor�t� dolgot csin�ltam. K�ts�gbeesetten h�vtam a bar�tom, de nem vette fel. K�s�bb, mint megtudtam, elk�ldtem melegebb �ghajlatra, amikor azon az est�n tal�lkozott velem �s haza akart k�s�rni.

M�rk�k az�ta m�r nem foglalkoznak velem, ahogy a bar�tn�m sem. Tudtam, hogy �n hib�ztam, �s pr�b�ltam kit�rni ebb�l az �r�letb�l. Pszichol�gushoz j�rtam, gy�gyszereket szedtem, �s k�s�bb depresszi�ba estem. K�v�ntam az anyagot, v�gytam r�, de az agyam folyamatosan k�zd�tt ellene. �gy ker�ltem szobafogs�gba, hogy m�g v�letlen�l se tudjak �rtani magamnak.

Apa m�r besz�l velem, �s k�z�lte, hogy seg�t kijutnom ebb�l az �l� r�m�lomb�l. Megbesz�lt�k, hogy elk�lt�z�nk anya testv�r�hez, egy vid�ki kisv�rosba, ahol tiszta a leveg�, �s j� m�d� emberek �lnek. Akkor j� �tletnek tartottam, b�lintottam.

Most �rt�nk el ahhoz a pillanathoz, hogy beh�zzam a b�r�nd�m cipz�rj�t, becsukjam az ajt�t, �s elinduljak az ismeretlenbe. M�gis, az akkori lelkesed�sem al�bbhagyott, m�r nem �rzek k�sztet�st arra, hogy menjek. Szembe akarok n�zni azzal, amit tettem, besz�lni akarok a bar�tn�mmel, a volt bar�tommal, az oszt�lyt�rsaimmal �s a tan�raimmal. Tudom, hogy �r�lts�g, �s hogy m�sok ink�bb kezden�nek egy �j �letet.

Miut�n felvetettem az �tletem a sz�leimnek, �k elk�pedve n�ztek r�m, �s meg�leltek. K�z�lt�k, hogy a dolog m�r visszaford�thatatlan, �s musz�j elmenn�nk, mert m�r ott van az otthonunk. �gy �reztem, hogy a sz�vem egy r�sz�t kit�pt�k, a m�sik meg m�r h�napok �ta �res. Percekig nem tudtam megsz�lalni, csak a csod�t v�rtam, hi�ba.

Besz�lltunk az aut�ba, �s elhajtottunk. Magam m�g�tt hagytam a v�rost ahol sz�lettem, a h�zat ahol feln�ttem, ahol j�tszottam, az iskol�mat, a tan�raim, a bar�taim, a bar�tn�met, a volt bar�tomat, M�rk�kat �s a m�ltamat. Tiszt�ban voltam vele, hogy az �j hely sz�mtalan �j lehet�s�ggel fog szolg�lni, de maradni akartam.

Senki nem j�tt el elb�cs�zni t�lem. Tudtam, hogy az �n hib�m miatt. M�r nem �rdekeltem az embereket, csak �k jelentettek m�g mindig sokat nekem. M�g mindig �gy �reztem, hogy b�rmikor felh�vhat�m a bar�tn�met, hogy j�jj�n ki s�t�lni, de tudtam, hogy nem venn� fel.

Szomor�, elhagyatott �s �sszet�rt voltam. Ahogy kihajtottunk a v�rosb�l kiszak�tottuk egy r�szem, amit m�r soha t�bb� nem kapok vissza.