Clarie's things

Minden tavaly �v december�ben kezd�d�tt. Akkoriban nagyon zavaros napjaim voltak, nem j�ttek �ssze a dolgok. Any�m�k a v�l�s sz�l�n �lltak, az oszt�lyban szok�s szerint tombolt a klikkek k�z�tti h�bor�, kar�csonyi bev�s�rl�s, �s �n meg tanulhattam a f�l�vi miatt. Csod�s!

Mindig is j� tanul� voltam, akarom mondani eg�sz j�. A k�mia valahogy nem �gy ment, ahogy kellett volna. Ennek az oka tal�n az lehet, hogy a k�miak�nyv �s �n csak akkor �poltunk k�zeli kapcsolatot, amikor nekiv�gtam a falnak, vagy a t�sk�mba dobtam be. Azok a meghitt esti magol�sok!

Sz�val. Nem szerettem az oszt�lyom. �gy �reztem, hogy vannak �k, mint t�meg, �s vagyok �n, meg a bar�taim, mint az oszt�ly. Hogy mi�rt gondoltam �gy? A „t�meg” minden egyes napon egy vit�t sz�tott, a klikkek harcoltak egym�ssal, sz�tt�pt�k egym�s f�zet�t, �s egy�b olyan dolgot tettek, amit a n�gy �ves unoka�cs�m nem tesz. Az „oszt�ly” meg seg�tett egym�snak, kitartott egym�s mellett, minden rosszban egy�tt vettek r�szt, sz�val egy olyan t�rsas�g volt, amit mindenki csak irigyelt. Ez a kem�ny mag �ltal�ban 6 f�b�l �llt, a t�bbi 20 a klikkesek csapata volt, �s a marad�k p�r ember meg a kett� k�zt v�ltogatott. �k voltak a „napraforg�k”, akik mindig arra v�ndoroltak, amerre a naposabb oldal volt. �ltal�ban n�lunk t�lt�tt�k a napokat, csak b�rmennyire is pr�b�lkoztak, nem tudtak beilleszkedni, �gy �tp�rtoltak a „t�meg”-hez.

Egyik nap kiborult a bili, any�m�k kora reggel felideges�tettek a veszeked�s�kkel, aminek �n, legnagyobb szerencs�mre, mindig f�l- �s szemtan�ja voltam, �s a vit�k fel�n�l �n lettem a b�nbak, holott nem is tudtam, mi volt a vita kirobbant�ja. Mindegy. Teh�t aznap „nesz�ljhozz�mmertmegfejellek” �llapotban l�ptem be az iskola kapuj�n. A bar�taim egyb�l kisz�rt�k, hogy valami nincs rendben, k�rdezt�k is, hogy mi t�rt�nt. Egyed�l �kos volt az, aki nem firtatta a dolgot, hisz j�l tudta, hogy ha nincs kedvem, nem besz�lek, �s a mai pont ilyen nap volt. Egyszer�en csak odaj�tt mell�m, �tkarolt, �s bement�nk a terembe.

Azut�n a nap ut�n valahogy minden megv�ltozott…

Az�ta, valami ismeretlen okb�l kifoly�lag, m�sk�pp tekintettem �kosra, mint azel�tt. Valahogy t�bb id�t akartam vele t�lteni, mindig mellette akartam lenni, egyszer�en nem �gy viszonyultam hozz�, ahogy december el�tt.

Janu�rra el�g �rdekes fordulatot vett a bar�ts�gunk, „kapcsolatunk”, ki hogy mondja. �kos egyre t�bb alkalommal h�vott ki, t�bbsz�r besz�lt�nk skypen, �s az iskol�ban is m�r a sz�netek nagy r�sz�t egy�tt t�lt�tt�k, ketten. A t�bbieknek kezdett szemet sz�rni az �ppen �rdekes form�j�t �l� bar�ts�gunk, t�bben sz�v� tett�k nekem, vagy �kosnak, de mindketten csak intett�nk, hogy nincs semmi baj, nem t�ma.

De igen, az volt.

Febru�rra m�r amolyan „bar�ts�g extr�kkal” jelleg� volt a kapcsolatunk. Ha olyan kedv�nk volt megfogtuk egym�s kez�t, n�la vagy �ppen n�lam aludtunk, puszit osztogattunk, tal�n t�bbet is, mint kellett volna, �s ezekhez hasonl� dolgaink voltak.

R�j�ttem, hogy �n legbel�l nagyon szeretem �kost, �s meg akarom szerezni magamnak. Az elej�n siker�lt legy�zn�m ezt az �rz�st, de akaratom ellen�re is t�ln�tte mag�t, �s beleszerettem. Beleszerettem a mosoly�ba, a nevet�s�be, a po�njaiba, a st�lus�ba, a tulajdons�gaiba. Beleszerettem �kosba…

A ’l�pj�nk �t febru�rb�l m�rciusba’ t�m�j� partinkat k�z�sen �nnepelt�k, pedig a bar�tainkkal kellett volna. Azon az est�n �kosn�l aludtam. Na, n�zz�k sz�pen, sorj�ban.

Tal�n nyolc �ra k�r�l mentem �t, akkora m�r �kos sz�leti elmentek egy h�tv�g�re, amit minden febru�r v�g�n �s m�rcius elej�n megszok�s volt, csak az�rt, hogy mi tudjunk bulizni. A buli n�lunk abb�l �llt, hogy tort�ztunk, pi�ltunk, pizz�ztunk, n�zt�k a t�v�t, �s egy�b olyan dolgot csin�ltunk, amit egy hozz�nk hasonl� di�kcsoport csin�l egy „l�pj�nk �t febru�rb�l m�rciusba” bulin szokott.

Viszont, azon a bizonyos est�n, nem a megszokott menetrend volt, �kos szob�j�ban egy filmet n�zt�nk, valami akci� lehetett, mert minden m�sodperben felrobbant valami. Nagyon �rt�keltem ezt a filmet, legf�k�pp az elej�re a v�g�re eml�kszek, a k�zepe valahogy kiesett, tal�n az�rt, mert nemes egyszer�s�ggel elaludtam rajta.

Tal�n t�z �ra lehetett, mire a film v�get �rt, �s �n is magamhoz t�rtem. Rendelt�nk egy pizz�t, amit k�z�sen felfaltunk egy �r�kz�ld Bon Jovi sz�mra, majd tehetetlens�g�nk k�zep�n neki�lltunk zs�rozni. Ez abb�l a szempontb�l volt hajmereszt�en �rdekes, hogy �kos tudott, �n nem. Teh�t plusz f�l �r�t ig�nybe vett a j�t�k, hogy szerencs�tlen l�nynak (nekem) elmagyar�zza ennek a borzaszt�an neh�z j�t�knak a szab�lyait. Szerencs�re rendelkeztem el�g IQ-val, �gy tudtunk egy �r�t j�tszani, miel�tt meguntuk volna.

Tizenegykor besz�lgett�nk, legink�bb az oszt�lyr�l, a „napraforg�k” heti hovatartoz�s�r�l, �s persze r�lunk. Amikor �kossal besz�ltem, mindig rohant az id�, most is �gy volt. Mikor az �r�ra n�ztem, ijedten vettem �szre, hogy h�rom perc m�lva bizony �jf�l, �s hivatalosan is m�rcius.

�kossal csendben kiv�rtuk azt a p�r percet, majd amikor az �ra 00:00-�t mutatott, szembe fordultunk egym�ssal, �s meg�lelt�k egym�st. �m az egyik pillanatban �kos elt�lt mag�t�l, a szemembe n�zett, �tkarolta a derekam, �s megcs�kolt. Akkor �gy gondoltam, hogy t�k�letes v�ge a febru�rnak, �s t�k�letes kezdete a m�rciusnak. De, mint ahogy mindig, t�vedtem.

�jf�l ut�n m�g megn�zt�nk egy r�videbb filmet. Nem eml�kszek arra, hogy mir�l sz�lt, egyed�l azzal tudtam foglalkozni, hogy �kos mellett fekszek, �s a v�ll�ra hajtom a fejem, mik�zben � �tkarol.

Ahogy a film v�get �rt lefek�dt�nk aludni. �n m�r nagyon �lmos voltam, ez�rt egyszer�en kiter�ltem, �s bealudtam. Legal�bbis pr�b�ltam. �kos szorosan mell�m fek�dt, �tkarolt, adott j��jt puszit �s mag�hoz h�zott. F�l�lmomban nem is tudtam, hogy mit tegyek, belef�rtam a fejem a v�ll�ba, ez�ltal szembe fordultam vele. �gy pr�b�ltunk elaludni. Ism�tlem, pr�b�ltunk. �kos valami ismeretlen okb�l kifoly�lag engem n�zett, �n meg lehunytam a szemem, �s a mellettem fekv� fi� szuszog�s�t hallgattam.

�m, egyszer csak �kos felr�zott, hogy �bredjek fel, mert mondani akart valamit. Azt hittem, hogy valami kedveset mond, amit�l ism�t nem tudok elaludni, de nem �gy lett. Egyszer�en csak annyit mondott, hogy ne gondoljam komolyan ezt az eg�szet, � nem akar t�lem semmit.

Mondhatn�m �gy is, hogy egy vil�g d�lt �ssze bennem. De nem mutattam, hogy mennyire f�j. Kier�szakoltam egy „megbesz�lt�k”-et a sz�mon, majd �kosnak a h�tamat mutatva elfordultam, hogy ne l�ssa a k�nnyeimmel v�vott csat�t. A fi�, aki az el�bb milli� darabra t�rte a sz�vem, k�nnyed�n �tkarolt �jra, mintha mi sem t�rt�nt volna. Mivel el�g rossz a term�szetem, halkan megjegyeztem, hogy „Ez bunk� volt”. �kosnak t�bb sem kellett, elfordult, �s eg�sz este �gy maradtunk.

�kos volt a boldogs�g, a telhetetlens�g �s a hazugs�g t�k�letes megtestes�t�je, m�g �n a csal�dotts�got, a szomor�s�got �s a f�jdalmat kaptam.

M�snap kora reggel hazamentem, miel�tt m�g �kos fel�bredt volna. Pr�b�ltam elfelejteni az eg�szet, de valahogy �r�kre bef�szkelte mag�t a sz�vembe. B�r csak lett volna egy k�pem, amit darabokra t�phetn�k �s el�gethetn�k, de nem volt, �gy megpr�b�ltam egyed�l megoldani ezt a probl�m�t. Hi�ba igyekeztem bel�l sz�tt�pni, �s el�getni az eml�ket, nem tudtam. Valahogy kib�rta. Eddig a napig mindent kib�rt…

R�j�nni, hogy milyen �rz�s, amikor szeretnek. Tudni, hogy milyen �rz�s, amikor Te vagy neki a legfontosabb. �rezni az illat�t, amikor mag�hoz szor�t. Megfogni a kez�t, amikor s�t�ltok. Egy cs�kkal k�sz�nteni, amikor tal�lkoztok. R�j�nni, hogy ez a legszebb dolog a vil�gon. �s r�j�nni, hogy nem �n vagyok az a l�ny, akinek ez megadatik.