Clarie's things

Kedves Napl�m!

Ahogy visszagondolok az elm�lt �vekre, hatalmas v�ltoz�s t�rt�nt k�r�l�ttem. Most m�r vannak bar�taim, kiharcoltam a tiszteletet �s a megbecs�l�st, az �nzetlen seg�ts�get, �s a szeretetet. De mi is az, ami v�ltozott? Te �gy gondolod, hogy ez minden embernek megj�r, mindenkinek kell birtokolnia az el�bb felsorolt dolgokat. Rosszul gondolod. A mai, rohan� �s elk�nyeztetett vil�gban semmit nem adnak ingyen! Minden�rt meg kell k�zden�nk, �s kock�zatot v�llalnunk…

R�gebben nem voltak bar�taim, teljesen magamra voltam utalva. Ha jobban belegondolok, olyan lehetett, mintha egy v�d�burkot h�ztam volna magam k�r�, amib�l nem lehet kil�pni, de bel�pni sem. Napi szinten kaptam a g�nyol�d�st, a megal�z�st, mondhatni az oszt�lyt�rsaim c�lt�bl�ja voltam. Nem sz�ltam senkihez sem, csak voltam. �gy �reztem, hogy a t�r hullad�ka vagyok, �s az itteni k�z�ss�gnek nincs r�m sz�ks�ge. �k voltak a f�nak a lombja, �n meg az az egy lev�l, aki m�g s�rga, �s nem a t�bbiekkel tart, hanem k�l�n utakon j�r. Ha az �sz bek�sz�nt�vel a f�ldre hulltak, az �n levelem ottmaradt, �s csak az utols� pillanatban csatlakozott.

K�v�l�ll�, mag�nyos �s �npuszt�t� voltam. Mindent, amit csak el tudsz k�pzelni, a saj�t hib�mk�nt k�nyveltem el. Ha valami nem �gy siker�lt, ahogy terveztem, nem gondolkoztam, nem kerestem b�nbakot, magam k�nyveltem el b�n�snek. �gy gondoltam, hogy minden az �n hib�m. Nem volt senkim, akivel megbesz�lhettem volna a probl�m�im, ez�rt �gy d�nt�ttem, hogy elteszem egy „felesleges” mapp�ba, �s alkalomadt�n kidobom a kuk�ba. J� elk�pzel�s volt, de nem tudtam megval�s�tani. Nem tudtam a gondolataimat �s az eml�keimet egy mapp�ba �sszes�r�teni, �s megszabadulni t�l�k. Nem tudtam megoldani a probl�m�im, �gy egyre csak gy�ltek, m�g v�g�l sz�trobbantak, �s hossz� k�nok k�zepette elt�voztak bel�lem.

Ezek voltak azok a napok, amikor elvonultam, �s a falnak t�masztva a h�tam, s�rtam. Lehet, hogy egyed�l vagyok, de �n azon a v�lem�nyen voltam, hogy ha tudok s�rni, akkor a probl�m�im a k�nnyeimmel egy�tt leg�rd�lnek az arcomon, �s a f�ldre hullnak. Elhitettem magammal ezt a verzi�t, �gy minden egyes s�r�s ut�n boldognak �reztem magam. Eg�szen addig, am�g �jra nem kellett iskol�ba mennem, �s az oszt�lyt�rsaim gy�l�lk�d�s�t hallgatnom.

Az idei �v v�ltoz�st hozott. Tal�n siker�lt kim�sznom a v�d�burokb�l, amit j� p�r �ve �p�tettem magam k�r�, �s megny�ltam az emberek fel�. Els�k�nt az oszt�lyt�rsaimmal kezdtem, igaz, eleinte f�ltem, hogy nem v�ltozik semmi, de siker�lt. Hosszas k�zdelem �r�n, de siker�lt kiv�vnom egy-k�t ember bar�ts�g�t. Most m�r nem egyed�l s�t�ltam, nem egyed�l eb�deltem, nem �ltem a padomban, �s �reztem, hogy sz�m�tok valakinek. Akkor meg�g�rtem magamnak, hogy soha nem fogok senkit kik�z�s�teni, �s a g�nyol�d�s c�lt�bl�j�v� titul�lni…

[…]

Kedves Napl�m!

Nem gondoltam volna, hogy valaha �n leszek az, aki el�t�li egy oszt�lyt�rs�t, egy hiba miatt. Hogy �n leszek az, aki kirobbantja a harcot, �s aki arra �szt�k�li a l�nyt, hogy �p�tsen maga k�r� egy falat, ami megv�di a k�lvil�gt�l, ahogy annak idej�n �n is tettem. Nem gondoltam volna, hogy valaha kitasz�tok, megal�zok, kisemmizek �s a porba tiprok valakit.

T�vedtem.

Minden egyes nap a bar�taimmal besz�lgettem, de ak�rh�nyszor is k�rben�ztem a teremben, mindig megakadt a szemem egy l�nyon, aki a padra t�masztja a fej�t, �s szipog. Eleinte nem �reztem semmit, de k�s�bb �jra felt�rt a k�nt, amit p�r �ve tapasztaltam, csup�n �gy, hogy r�n�ztem. L�ttam, hogy a szemei pirosak �s kis�rtak, hogy megg�rnyedten �l a sz�k�n, a fej�t a t�rd�re hajtva, �s val�sz�n�leg azon gondolkozhat, hogy mi�rt t�rt�nik ez vele. Tudtam, hogy nem � a hib�s az�rt, hogy kirekesztett�k, de � vajon �gy gondolta? Vajon � is r�j�tt arra, hogy magunkban kell keresni a hib�t �s nem m�sokban?

Ut�ltam magam. Ut�ltam magam, ami�rt nem mentem oda hozz�, �s nem besz�ltem vele. Hogy a t�bbiek lesz�l�s�t hallgattam, amikor arr�l a l�nyr�l volt sz�, �s igazat adtam nekik. Ut�ltam magam, ami�rt �n is csatlakoztam k�z�j�k, �s nyilv�nosan megal�ztam a szerencs�tlen l�nyt, pedig �n pr�b�lkoztam, de hi�ba, �n is egy olyan lev�ll� v�ltam, aki a t�bbivel egy�tt hagyja el a f�t, �s a l�ny lett az, aki az utols� volt.

A t�bbiek szerint t�l sokat gondolkoztam, �s hagynom kellett volna az eg�szet. Nem kellett volna azon gondolkoznom, hogy hogyan seg�tsek a l�nynak. Nem kellett volna foglalkoznom vele. Ha egyszer�en �s l�nyegre t�r�en akarom elmondani, szerint�k nem kellett volna embernek tartanom! Szerint�k nem �rdemelte meg azt, amit m�s. Pedig � is ugyanolyan!

Soha nem vitatkoztam ezzel a t�m�val kapcsolatban a bar�taimmal. Mindig magammal, a sz�vemmel. Az eszem azt dikt�lta, hogy maradjak a t�bbiekkel, akkor nem maradok egyed�l. A sz�vem viszont tudta, hogy mit �rez a l�ny, �s folyamatosan �reztette velem a b�ntudatot �s a lelkiismeret furdal�st. Hosszas harc ut�n v�g�l a sz�vem gy�z�tt, �s egy napon odamentem a l�nyhoz.

Amikor le�ltem mell�, � �sszerezzent, �s f�lve n�zett r�m, tal�n v�rta, hogy megal�zzam, �s ezzel egy �jabb sebet �gessek r�. �n b�tor�t�an mosolyogtam r�, majd elkezdtem besz�lni hozz�. Elmondtam neki, hogy �n is �gy kezdtem, ahogy �, �s hogy ne adja fel, ki lehet l�pni ebb�l a st�tuszb�l. Elmondtam neki, hogy mennyire sajn�lom, amit tettem, pedig tudom j�l, hogy mennyire f�jnak ezek a szavak. A l�ny szem�ben l�ttam a tehetetlens�get, vajon mit akarok t�le? P�r perc m�lva egy k�nnycsepp hagyta el a szem�t, majd v�gigvonult az arc�n, �s a nadr�gj�ra esett. Egyre t�bb s�t�t folt jelent meg a vil�gosk�k nadr�gon. Majd megszakadt a sz�vem, hogy ott s�rt mellettem, ez�rt �t�leltem, �s magamhoz szor�tottam. A l�ny nem tudta, hogy mit tegyen, �vatosan felemelte a kez�t, �s � is meg�lelt. P�r percig �gy maradtunk. Ami ezut�n t�rt�nt, megv�ltoztatott mindent…

Esztivel sok�ig legjobb bar�tok voltunk, elk�s�rtem mindenhova, seg�tettem neki, amolyan b�rmikor, b�rhol, b�rmiben alapon fek�dt a bar�ts�gunk. Sokszor n�lunk aludt, vagy �pp ford�tva, filmeket n�zt�nk, k�z�s d�lut�ni elfoglalts�got tal�ltunk, egy sz�val megszerett�k egym�st.

Kedves Napl�m!

Az egyik nap vill�mcsap�sra megv�ltozott minden, Eszti m�r nem kereste a t�rsas�gom, nem besz�lt velem, �tn�zett rajtam, �s elment. Amikor k�rd�re vontam, nem v�laszolt, csak elolvasta az �zeneteim, �s lel�pett, vagy egyszer�en csak elker�lt. P�r napig volt ez �gy, ut�na �rtam neki egy �zenetet, hogy d�ntse m�r el, hogy mit akar! Hiba volt.

Esztit akkor tartottam utolj�ra a bar�tomnak. Azon a napon �sszeveszt�nk, �s tudjuk hova k�ld�tt engem. �n �gy gondoltam, hogy igaz�n h�l�s lehetne nekem, hiszen anno �n h�ztam ki a g�d�rb�l, amibe belel�kt�k. Esztinek viszont m�s volt a v�lem�nye. Szinte minden nap kaptam az �j inform�ci�kat, miszerint kibesz�lt, megal�zott, nevetett rajtam, k�zr�hej t�rgy�v� tett, k�s�bb viszont m�r olyanokat mes�ltek, hogy el�gette a k�z�s k�p�nket, amit sz�let�snapj�ra adtam neki, lev�gta a fejem egy-k�t fot�r�l, �s hogy kit�r�lte az �sszes k�z�s eml�ket a k�z�ss�gi oldalr�l.

Nem k�rdeztem semmit, j�l tudtam, hogy a bar�ts�gunknak v�ge van. Egyik nap �jra le�ltem ahhoz a bar�ti k�r�mh�z, akiket Eszti miatt hagytam el. �k elk�ldtek, aff�le ne merjek a szem�k el�g ker�lni st�lusban. Aki a helyzet magaslat�n �llt, j�l l�tta, hogy bennem egy vil�g d�lt �ssze, a bar�ti k�r tov�bb �p�lget, �s egyre jobban �rzik magukat n�lk�lem is, Eszti meg �li a saj�t �let�t.

�jra magamba zuhantam, �s �jra egyed�l maradtam. �jra fel�p�tettem a falat, ami most m�r egy biztons�gosabb t�kolm�ny lett, �gy �thatolhatatlannak bizonyult. Ism�t egyed�l eb�deltem, egyed�l �ltem a padban, �s a l�ny, akit ebb�l a helyzetb�l h�ztam ki, most boldogan megal�z, kig�nyol, �s tov�bbmegy. Azt teszi velem, amit �n tettem vele. Tudtam, hogy �n hib�ztam. K�tszer is. Az els� az volt, amikor egy apr� hiba miatt el�t�ltem, a m�sodik viszont az volt, hogy kiseg�tettem a g�d�rb�l, �s bar�tk�nt tekintettem r�.

Fordult a kocka, most �n vagyok az, akit b�rmilyen b�ntudat n�lk�l lehet b�ntani. A sebek egyre jobban szaporodtak, el�sz�r csak a sz�vemen keletkeztek, k�s�bb a kezemen �s a l�bamon. Egy szerencs�tlen, �sszet�rt �s darabokra hullt l�ny lettem, aki csak egyetlen egy dolgot akart, BAR�TOKAT szerezni mag�nak…

Minden kezdet neh�z. Senki nem mondta, hogy valaha k�nny� volt, �s hogy valaha k�nny� lesz. A legnehezebb az, amikor saj�t er�nkb�l kell kim�sznunk a g�d�rb�l, aminek seg�tett�k a ki�s�s�t. Amikor �rezz�k m�r a kinti leveg�t, halljuk a madarak �nek�t, meg�rezz�k az �letet, �s a velej�r� dolgokat, amik egy t�nd�rmes�be illenek. Ha a nagy �mulat miatt f�lrel�p�nk, visszacs�szunk a g�d�rbe, ami az�ta m�lyebb lett, �gy m�g nagyobb feladatot �ll�t nek�nk. Van, aki megpr�b�lja �jra, �s sikerrel j�r, de van, aki b�rmennyire is pr�b�lkozik, mindig visszacs�szik, mert nem k�pes tov�bb l�pni…