Clarie's things

Tavasz volt. A l�gy szell� gyeng�d j�t�kot j�tszott a f�k leveleivel. Vir�gaik halv�ny sz�nekben f�r�sztett�k meg azt a mar�knyi ter�letet, ahol a term�szet megmutatta mag�t a betontenger k�z�tt. A mi h�zunk pont ilyen volt. T�vol a v�ros ny�zsg� zaj�t�l egy csendes, t�parti h�zunk volt. Apr�, de nek�nk el�g. Visszafogott volt, ak�rcsak mi. A t�parti csend�letet azonban n�ha megszak�totta kisl�nyunk hangos nevet�se.

Azon a d�lut�non f�radtan l�ptem �t a h�ts� ajt� k�sz�b�t. � a hinta�gyban �lt, biztosan olvasott a kisl�nyunknak. Az ajt�f�lf�nak d�lve elgondolkoztam azon, milyen szerencs�s az �letem. �lmaim munkahely�n dolgozok, van egy remek h�zam, csod�latos feles�gem, �s egy m�g csod�latosabb kisl�nyom. Boldog voltam. Hihetetlen�l.

� gyeng�den hint�ztatta l�b�val a berendez�st, �n pedig csak sz�ntelen t�maszkodtam az ajt�f�lf�nak, �s mosolyogtam. Hosszas percek ut�n egy apr�, �mde ann�l jelent�sebb k�nnycsepp cs�szott le borost�s arcomon. F�ltem, hogy elvesz�tem �ket. F�ltem, hogy egyszer nem �rezhetem azt a m�rhetetlen nagy b�kess�get �s nyugalmat, amit �k adnak nekem. F�ltem, hogy az az apr� csoda, aminek a r�szese lehettem, egyszer v�get �r.

- Apa! – ki�ltott kisl�nyom, amikor �tpillantott a v�lla felett. Hangj�ban �reztem a t�l�rad� boldogs�g apr� jeleit. �r�lt nekem. �s �n is �r�ltem neki.

- Dr�g�m! – t�r�ltem le a k�nnycseppet arcomr�l, �s fut�snak eredtem. Fel�. � is gyors�tott a temp�j�n, �s imm�r egym�s fel� futottunk – kit�rt karokkal. Mikor el�g k�zel �rt hozz�m lehajoltam, �s a lend�lett�l hajtva felemeltem, megp�rgettem, �s j� er�sen magamhoz szor�tottam. �rezni akartam az illat�t. Az apr� test�nek a m�k�d�s�t. Apr� sz�v�nek minden dobban�s�t.

- De j�, hogy itt vagy! M�r nagyon v�rtunk – �lelte �t v�konyka kezeivel a nyakam �s f�rta bele k�cos haj�val tark�tott arc�t a v�llamba. P�r m�sodpercig ringattam, majd a feles�gem fel� figyeltem. Hossz� barna haja meseszer�en omlott karcs� v�llaira. Hossz� feh�r szokny�j�t a sz�l n�ha megemelte, ez�rt egyik kez�vel a l�b�hoz nyomta az anyagot. Aranys�rga szemeiben t�kr�z�dni l�ttam a Nap f�ny�t, �s �reztem, hogy a sz�vem az � sz�v�nek ritmus�ra dobban. �jra �s �jra szerelmes lettem abba a N�be, ak�rh�nyszor csak megl�ttam.

- Hi�nyozt�l – lehelte �s egy gyeng�d cs�kot nyomott az arcomra. Beleborzongtam abba a cs�kba.

- Ti is hi�nyoztatok nekem – �leltem magamhoz m�sik kezemmel Elizabeth-et is. Megcsapott �desk�s parf�mj�nek illata, amit a sz�let�snapj�ra vettem neki.

- Apa k�pzeld, ma rajzoltunk az iskol�ban – kezdte lelkesen a kisl�nyom. – Nagyon megdics�rt a tan�t� n�ni! Megmutassam? –folytatta. Leraktam az �lemb�l �s mosolyogva n�ztem a h�zba igyekv� illet�t. Anyj�t�l �r�k�lt barna haja �sszek�col�dott, halv�nyr�zsasz�n szokny�ja a tavasz kellemes hangulat�t t�kr�zte vissza.

- Minden rendben volt? – k�rdezte agg�d�an Elizabeth. Arc�n megjelentek az aggodalom mostoha jelei, szemei csillogni kezdtek, ajkai l�gyan remegtek. P�r pillanatig n�m�n hallgattam, pr�b�ltam a lehet� legjobb form�mat hozni.

- Ugyanazt mondt�k, amit a m�ltkor. Vissza kell mennem j�v� h�ten egy �jabb adagra.

� nem mondott semmit, egy halk s�haj ut�n kit�rta kezeit �s mag�hoz h�zott. Olyan szorosan �lelt, mint m�g soha. Kezembe vettem a fej�t �s r�hajtottam az eny�met. Abban a pillanatban �gy �reztem, hogy meg�llt az id�. Mintha csak � �s �n lett�nk volna. Mintha az eg�sz Univerzum meg�llt volna. Mind�ssze a sz�l apr� leheleteit �reztem a b�r�m�n. � reszketett, ahogyan �n is Nem a h�m�rs�klett�l, hanem az �rintett t�m�t�l.

- Megtal�ltam! – ki�ltott ki az ajt�b�l egy apr� hang. Mosolyogva fordultam fel�, mire � a magasba emelve lengetni kezdte a rajzlapot. – L�tod? – mutatta, mikor oda�rt hozz�nk. – Ez te vagy, a m�sik sz�l�n anya k�z�pen pedig �n – avatott be minket a rajz r�szleteibe. Val�ban dics�retes munka volt. A lap k�zep�n h�rom alakot v�ltem felfedezni, magunkat. �n egy magas, eleg�nsan �lt�z�tt testet kaptam, aminek a feje fel� volt �rva az „Apa” sz�. A kezemet egy – az �n alakomn�l j�val kisebb – le�nyz� alakja fogta, aki f�l� az „�n” sz� volt biggyesztve. A le�nyz� m�sik kez�t egy – a rajzon is gy�ny�r� – barna haj� sz�ps�g �llt, aki az „Anya” jelz�t kapta. K�r�l�tt�nk vir�gok, madarak �s sz�vecsk�k tark�llottak, ezzel megadva azt a b�jos �sszk�pet a rajznak, amire sz�m�tottam. �vatosan a kezembe vettem a m�vet �s halv�ny mosoly k�s�ret�ben h�ztam v�gig a r�lam k�sz�tett alakon az ujjaim.

- Tetszik? – k�rdezte v�g�l. R�n�ztem. Agg�dott, mert azt hitte, hogy nem nyerte el a tetsz�sem.

-  Jack, k�rem – sz�longatott egy n�i hang. Nem az � hangja volt. Nem az � kez�nek �rint�se volt. Er�tlen�l nyitottam ki a szemem. A halv�nys�g lassan elt�nt, �s megl�ttam a zord val�s�got. A mellettem l�v� ablakb�l gyeng�den sz�r�d�tt be a nap f�nye, a red�ny visszaverte azt a mar�knyi sz�pet is, amit itt tapasztalhattam a term�szett�l. A szoba egyik fala feh�r volt, a m�sikat halv�nyz�ld sz�n bor�totta. �rtetlen�l n�ztem k�rbe, pontosabban n�ztem volna, de mozdulni is alig b�rtam. Kezeimre egy-egy cs� volt k�tve, amik az �gyam mellett l�v� tart�ba futottak. Inf�zi�?

- Hol vagyok?

-  Biztons�gban – felelte a h�lgy. Hozz� hasonl�an barna haja volt, de k�zel sem annyira gy�ny�r�, mint Elizabeth�. – Van itt k�t �riember – mutatott a m�g�tte �ll� kab�tos alakok fel�, - szeretn�nek feltenni p�r k�rd�st �nnek.

- �rtem – feleltem hat�rozottan. A h�lgy arr�bb�llt, hogy utat adjon az eml�tett p�rosnak.

- Eln�z�st a zavar�s�rt – t�rte meg a csendet a magasabb, fekete haj� f�rfi. – Eml�kszek valamire a reggel t�rt�nt esem�nyekkel kapcsolatban?

- Mire k�ne eml�keznem? – k�rdeztem vissza. B�rmennyire is pr�b�lkoztam, nem jutott semmi m�s az eszembe, mint ahogy a kisl�nyom rajz�n mosolygunk Elizabethtel. A k�t f�rfi – l�tva a megr�k�ny�d�sem – egym�sra n�zett. Az egyik b�lintott, �s a fekete haj� folytatta.

- A reggeli �r�k alatt �n a v�rosb�l kifele tartott aut�val, nemde?

-  �hm… Igen – feleltem. Ekkor az eml�keim kezdtek visszat�rni. Felvillant el�ttem Elizabeth mosolya, a kisl�nyom unszol�sa, hogy fonja be az anyja a haj�t, ahogy ki�lltam a gar�zsb�l az aut�val, a gyors bepakol�s. Biztosan a nagysz�l�kh�z indultunk.

-  Ahogy ki�rtek a v�ros v�g�n a m�sik s�vb�l egy szem�lyg�pkocsi �tt�rt az �n�k s�vj�ba, �s front�lisan �tk�z�tt egym�ssal a k�t szem�lyg�pj�rm�. A helysz�nen megtal�ltuk egy fiatal n� �s egy kisl�ny holttest�t is. A helysz�nel�s sor�n nem der�lt ki pontosan, hogy kivel utazhatott az eml�tett n� �s a kisl�ny. Nem tudna seg�teni ez �gy �rdek�ben?

A rend�r szavai �lezett k�sk�nt has�tottak a sz�vembe, amely ebben a pillanatban kihagyott egy �temet. K�nnyeim el�sz�r csak egyenk�nt, k�s�bb l�ncszer�en kezdtek patakokban folyni, v�g�l az eg�sz fels�met �titatta a s�s v�z. �vatosan a tenyereimre pillantottam, amik horzsol�st�l tark�tottak voltak. A fejemben egyb�l �ssze�llt a k�p. Minden r�szletre eml�keztem. A r�di�ra, Elizabeth nevet�s�re, a kisl�nyom t�rt�net�re, a kanyarra, a szemb�l j�v� aut�ra, a korm�ny m�g�tt �l� sof�r ittas arc�ra. �sszet�rve az �g fel� emeltem az arcom, �s megpr�b�ltam elnyelni mindent, ami bennem tombolt.

- A feles�gem volt, �s a kisl�nyom – feleltem.