Clarie's things

Az elmúlt pár nap elég tartalmasan telt. Tegnap eljött a fél családom, hogy megünnepeljük a születésnapomat. Nagynéném készített nekem eszterházy tortát, ami valami isteni finom volt, szóval óriási hála és köszönet még egyszer♥!

Ami azt illeti a mai nap felkerült egy novella is a Blogtags menüpontba, amit Liz versenyére írtam, Jack címmel. Ezen kívül a mai napra egy ajánlóval készültem nektek – többek között -, ugyanis nemrég találtam egy Top 5 film ami váratlan fordulatot tartalmaz cikket, és gondoltam belevetem magam az egyikbe. Tehát következzen az ajánló.:)

A választásom a Viharsziget című filmre esett. És nem, semmi köze ahhoz, hogy DiCaprio játszik benne. Történetünk az 1950-es évekbeli Amerikában játszódik. Főszereplője Edward Daniels, magát csak „Teddy”-nek hívó rendőrbíró és társa Chuck. A páros a Viharszigeten található Ashecliff nevű elmegyógyintézetbe tart, ahol egy beteg eltűnését jelentették, név szerint Rachel Solando-ét. A dolgozók szerint a nő közveszélyes őrült, ugyanis 3 gyerekét vízbe fojtotta. Innét kezdődik meg az őrület, ami a film végéig egyre csak fokozódik. Az intézet falaim belül egy – talán – megoldatlan rejtély üti fel a fejét, ugyanis Rachel szobája olyan, mintha senki nem lakott volna annak falain belül. Tiszta a padló, érintetlen az ágy, az összes használati tárgy a szekrényben van, mindkét cipője a falakon belül található, mindössze egy cetli utal arra, hogy valaki járt arra. A cetlin a négyes törvényre és a rejtélyes 67-es betegre utalnak - őt próbálja meg felkutatni Teddy. A kutatás során megismerkedhetünk az intézet lakóival, ápolóival, vezető orvosával és Teddy háttértörténetével is. Teddy állítása szerint a szigeten a nácikhoz hasonló emberkísérleteket folytatnak, ennek tesz tanúbizonyságot a férfi egyik ismerőse, George Noyce, aki szintén az intézet lakója. A kezdeti őrület tovább fokozódik, Teddy-t rémálmok gyötrik, amiben halott feleségét látja, később ezt a valóságra is kivetíti. Ezt követően elindul a világítótorony felé, ahol szerinte a kísérleteket folytatják, találkozik az igazi Rachel-el, aki eredetileg az intézet orvosa volt, ám mikor rájött a sötét dolgokra betegnek nyilvánították és később megszökött. A nő állítása szerint Teddy-t drogokkal tömik, ezért vannak hallucinációi és rémálmai. Ezután a történet óriási csavart vesz, és én is csak tátott szájjal bámultam a képernyőt, miközben a hogyanokra kerestem a válaszokat.

A film közel két és negyed órás, és 100%-os figyelmet igényel, ugyanis ez nem olyan film, amiről gond nélkül lehet elmenni vécére vagy kávét csinálni. Minden egyes pillanatnak óriási jelentősége van, ugyanis szó szerint építkezik önmagára a film. Nem hiszem, hogy korosztályhoz kötött a dolog, ugyanis én a 16 éves fejemmel ültem le megnézni. Igaz, hogy vannak benne ijesztő jelenetek, ugyanis thriller-dráma kategóriás, így nem árt felkészülni lelkiekben egy-két rémisztő, váratlan dologra. A filmnek megvan az elvárt elmegyógyintézeti környezete, tökéletesen bele tudtam magam képzelni a cselekménybe. Igaz, néhol nem árt átgondolni a történteket, ugyanis a film vége számos kérdést fog felvetni a nézőben, így jobb, ha a kezdeti kérdésekre megpróbálunk mielőbb válaszolni.

„Melyik rosszabb? Szörnyetegként élni, vagy jó emberként meghalni?” – Szól a film méltán elhíresült utolsó mondata.

Érdekesség, hogy a film egy adaptáció, név szerint Denis Lehane – Viharsziget (eredeti címén Shutter Island) című regényének filmváltozata. A tervezettnél egy évvel később került mozivászonra, és Magyarországra mindössze 2010 márciusában jutott el. Az IMDB-n 8,1 pontot kapott a 10-ből, ami ennél az oldalnál felér egy magas szintű elismeréssel is.

Összességében egy rettentően élvezhető, de mégsem sablonos dolgoktól csöpögő a film. A történet kerek, a szereplők folyamatosan fejlődnek, rengeteg kérdés merül fel a nézőben, a végső fordulatról nem is beszélve. Bátran ajánlom azoknak, akiket kicsit is vonz az elmegyógyintézetes, háborús, emberkísérletes, 50-es évekbeli téma. Ha kéne korosztályos határt mondanom – a filmhez hasonlóan – én is 16 fölé tenném a lécet, de ez persze az érdeklődési körön és a megértésen múlik.