Clarie's things

Kegyetlenül megfáztam. Alig kapok levegőt és a torkom is kezd fájni. Este lázam is volt, de anya azt mondta, hogy ezt a pár napot már igazán illene kibírnom, szóval nokecmec. Amúgy ez az új szólásunk, ha mondhatom így. #nokecmec

7 dolog, amitől félek

7. Orvosi tűk, injekciók. Kevesen tudják, de szinte betegesen félek az említett tárgyaktól. Akárhányszor mentünk oltásra mindig kellett nekem egy külön terem, ahol lefeküdhettem, különben összeestem volna. Vérvételek után is szinte biztosan megszédülök és ájulás közeli állapotba kerülök. Talán ide tartozik még az is, hogy a nyakvágást sem bírom. Nagyon jó gyomrom van, simán megvacsorázok egy boncolós rész alatt, viszont akárhányszor vágják el egy illető nyakát mondjuk egy horrorfilmben, kiráz a hideg.

6. Bogarak. Ez talán kissé közhelyes, de tőlük is nagyon félek. Pontosabban irtózok. Régebben még a katicabogaraktól is féltem, de anya megbarátkoztatott velük, így már elfogadóbb vagyok a kis lényekkel szemben. Ironikus, de kiskoromban hobbiszinten gyűjtöttem a cserebogarakat, ma viszont már rájuk nézni sem bírok, mert elkezdek csapkodni, nehogy rám repüljön… :D

5. Magány. Voltam már egyedül, és köszönöm, nem szeretnék újra. Igyekszem frissen tartani a barátságaimat, erőssé tenni őket, de sajnos azt vettem észre, hogy az iskolám városában több barátom van, mint a lakhelyemen, és ez felvet némi problémát. Többek között azt ,hogy ha hétvégén elkap az unatkozok nem biztos, hogy találok magamnak programot, és olyankor általában a tévé előtt szenvedek, vagy próbálok kezdeni valamit az életemmel.

4. Egyedül éjszaka a házunkban. Kizárólag csak a saját házunkban. Ugyanis ha vendégségben vagyok nem aggódok az esetleges zajok miatt, biztosan egy zacskó mozdult el vagy valami. Viszont nálunk annál inkább. Néha rám tör az éhség – körülbelül 11 óra magasságában -, és olyankor az összes létező villanyt felkapcsolom, és a lépcsőn is szinte felrohanok, nehogy elkapjon a halál. Több vicces kép is született, ami ezt az érzést parodizálja. Jót nevetek rajtuk, de a díszkivilágítás nélkül ki se lépes éjszaka a szobámból.

3. Attól, hogy elalszok. Néha felébredek fél öt és háromnegyed öt körül, nehogy elfelejtsek felkelni. Egyszer előfordult, hogy kegyetlenül elaludtam, és inkább bementem a későbbi busszal néhány igazolatlan órával, minthogy smink és normális készülődés nélkül léptem volna ki a házból. Számomra a smink elengedhetetlen. Lehet, hogy ez picsásan hangzik, de nem érzem annak. Nem használok sok sminket, nincs egy kilo vakolat az arcomon, mindössze az a minimális, ami szépnek mondható.  Sokkal kényelmesebben érzem magam, ha ráérősen tudok készülni, akkor általában minden nálam van. Néha nekem is rohannom kell, akkor általában itthon hagyok egy-két olyan létfontosságú elemet mint például tolltartó, fülhallgató, stb.

2. Bohócok. Rettentően félek tőlük. Filmekben, klippekben, történetekben, élőben. Mindenhogyan. Kiráz a hideg ha szembetéved velem egy az utcán. Van egy kép, amin talán 6 éves lehettem, és egy cirkuszi fellépés során készült, persze egy közös kép az ottani bohóccal. Gondolom nem is kell megemlítenem, hogy a világrémület van ráírva a fejemre. :D Szeretem a horrorfilmeket (és a sorozatokat is), továbbá mint említettem nagy kedvencem az AHS, de a negyedik évad bohócos jelenetei az én tűrőképességem is megdolgoztatták.

1. Elutasítás. Nem a legnagyobb félelmem, de elég erőteljes. Nem arra gondolok, amikor a kapcsolatok nem jönnek össze, hanem amikor elkezdek felépíteni egy álmot, vagy egy célt, és hopp, közli egy olyan illető, akinek elég sok köze van a végkimenetelhez, hogy bocs, nem. Akkor mi van? Nem szeretném megtudni, de biztosan bestresszelnék. És mérges lennék. Nem szeretem a váratlan dolgokat, vagyis az olyan váratlan dolgokat, ahonnét elég nehéz bármi hasznosat és jót kihúzni. Talán jobban illene erre a pontra a csalódás, nem tudom. Mindenesetre az ilyen jellegű válaszreakcióktól nagyon tartok, és próbálom elkerülni őket. Sajnos – nem sajnos- nem lehetséges ez olyan mértékben, mint amilyenben én szeretném, hogy legyen.