Clarie's things

Kétségkívül haldoklik ez a blog. Annyira szerettem volna valami maradandót alkotni, legalábbis számomra, hogy elhatalmasodott felettem a dolog és tulajdonképpen már nem is élvezem a blogolást. Lett új kinézet, szeretemimádom, de nem érzem az enyémnek ezt a blogot.

Életem első sikere az előző blogom volt, amire naponta hoztam új bejegyzéseket, rengeteget meséltem és hasonlók. Viszont, a vége felé már nem ismertem magamra a bejegyzésekben ezért is nyitottam ezt az újat, aminek már a címe is árulkodó. Mindenesetre bármennyire is próbálkoztam, nem megy. Nem tudok naponta új bejegyzéseket hozni, mesélni, bemutatkozni, mert őszintén se kedvem se időm nincs rá. Lenne mit mesélnem, de nem érzek késztetést arra, hogy elmondjam milyen a munkahelyem, meséljek a pasiügyekről – mert éppenséggel lenne mit. Úgy érzem, egy időre lecsengett bennem ez a blogolási vágy. Pontosabban a személyes blogolás.

Ezt hogy is értem?

Az egyik versenyre indítottam egy könyves blogot, amit a www.palabras.gportal.hu címen találtok meg. Itt zömében a kötelező olvasmányokat fogom bemutatni, barátságosabb formában. Nem tervezem hosszúéletének a blogot, viszont egy ideig biztos leköti a fantáziámat.

Másrészt. Régóta terveztem történetes blogot, és végre tudok saját tapasztalatokból meríteni a kitalált történethez. Nem szeretnék spoilerezni, ugyanis jelen álláspont szerint nincs mit, mindenesetre ezt is megosztom veletek. www.koztunk.gportal.hu Reményeim szerint elég hosszú ideig fogom írogatni a történetet, ugyebár említettem, hogy saját tapasztalatok és történések is olvashatóak lesznek, persze más helyen más időben, más névvel. :D

Ha valaki mindenáron szeretné velem tartani a kapcsolatot én nyitott vagyok, az említett két oldalon megtaláltok.:) Köszönöm annak a közel 2000 látogatónak aki ezalatt a rövid időintervallum alatt meglátogatta a blogomat annak eléggé csekély tartalmával. Elképzelhető, hogy valamikor visszatérek, de az biztosan nem a nyári idő alatt lesz.

Sziasztok!:)

Ma egy kicsit motiválóbb, önismerettel kapcsolatos bejegyzést hoztam nektek. Volt szerencsém összefutni a következő TAG-el, és ennek köszönhetően fogott meg a téma kivesézése. Remélem hasznos lesz néhány embernek, akik hasonló cipőben járnak, mint én.:) Megpróbálok mindenhol bő választ adni, ugyanis lesz helyenként mit mesélnem.

1. Ha kinevetnek miként reagálsz?

Nagyon rosszul viselem a felém irányuló kritikákat. Sajnos az az ember vagyok, aki a kemény csajt mutatja, de belül lényegében egy érzelmi 0. Volt már olyan, hogy elmentem egy csapat mellett, ők felnevettek mellettem, és én egyből azt éreztem, hogy rajtam nevettek. Egyből megnéztem magam, hogy van-e valami vicces rajtam, vagy rosszul áll a hajam vagy esetleg valami más? Szerencsére semmilyen kinevetnivalót nem találtam magamon, úgyhogy elkönyveltem egy véletlen egybeesésnek a dolgot. Tulajdonképpen ez a kinevetős dolog kétféle formában létezik nálam. Vagy olyan ember nevet ki, akinek adok a véleményére, és vele együtt, együttértően nevetek egy hülyeségemen, vagy olyan féltől kapom az ívet, akit vagy nem ismerek, vagy nem adok a véleményére. Ilyenkor megint két lehetőség van előttem, vagy foglalkozok vele, vagy kizárom. Általában akaratom ellenére is foglalkozni kezdek a dologgal, és mindig megpróbálom gyorsan összehasonlítani magam azzal az illetővel, aki kinevetett engem. Néha én is elborzadok, hogy ő mennyivel másabb, mint én, és elgondolkozok rajta, hogy talán ez a másság ad okot arra, hogy kinevessen.

2. Milyen gyakran érzed úgy, hogy megoldhatatlan gondokkal küzdesz?

Nagyon gyakran. Sokszor kerülök olyan szituációba, ahonnét már nem tudok kimászni a saját erőmből. Ilyenkor általában a barátaimhoz fordulok. Ők elmondják a véleményüket és tanácsot adnak, de van, hogy azokkal a tanácsokkal sem tudok mit kezdeni, és konkrétan elhatalmasodik felettem a probléma. Tulajdonképpen most, ebben a pillanatban is így vagyok. Elkezdtem dolgozni (amiről később írok), és mondhatni összejöttek a dolgok, fény gyúlt az életembe, de egyszerűen nem érzem teljesnek ezt az egészet. Hiába nő a barátaim száma és hiába kezdem elfogadni magam, egyszerűen nem megy. Nem, és kész. Holnap megyek le barátnőimmel kondiba, ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy pocakos vagyok, meg hasonlók. A másik, ami erőteljesebb érzés az egy végtelen hiányérzet. Azóta érzem, amióta nincs velem Loki. Szinte minden nap beszélünk, nemrég találkoztunk is egy-két technikai dolgot megvitatni. Ő adta oda az aliexpresses csomagomat is. Szóval. Ha vele vagyok boldognak érzem magam, de ugyanakkor kiszögezett madárnak. Ha nélküle, akkor magányosnak de leginkább elveszettnek. Már közel 2 hónapja, hogy kerülgetjük – legalábbis én – a forró kását, de mire dönteni fogok már késő lesz. Erősen gondolom azt, hogy nincs értelme folytatni ezt a kapcsolatot, addig húztuk mint a rétestésztát. Viszont.. Rettentően hiányzik. Hiába beszélgetek más fiúkkal és hiába ismerkednek velem más fiúk. Nem tölti be egyik sem azt az űrt, amit Loki hagyott maga után. Talán erre mondják azt, hogy az első szerelem soha nem múlik el.

3. Ki az életben a példaképed?

Ez a válasz rövid: nincs példaképem. Olyan van, akire egy-két szempontból felnézek, de konkrét példaképem nincs.

4 .Éreztél már úgy, hogy bárkit is megtudnál fojtani? Ha igen mond el miért?

Volt olyan, hogy kibaszottul elegem volt a világból, és tulajdonképpen mindenkiből. Ez általában akkor van amikor egy másik ember bassza fel az agyam, vagy történik valami olyan, amiből szarul jövök ki, szóval azért van egy-két kiváltó oka ennek az alkalmankénti világutálatnak.

5. Volt már olyan stresszes éjszakád, hogy órákig nem aludtál?

Igen, nagyon gyakran. Volt, hogy 10kor lefeküdtem, és másnap hajnal 4ig csak forgolódni tudtam, persze 5kor már keltem. Ilyenkor általában felnézek a youtube-ra, hátha találok valami olyat, ami annyira unalmas, hogy bealszok rajta, vagy elkezdek olvasgatni. Lényegében nagyon stresszes tudok lenni, és szinte mindennapi tényező az életemben, hogy nehezen alszok el. És van, hogy sikerül elaludnom, de annyira frusztráló az, amit álmodok, hogy inkább úgy döntök fentmaradok egy-két óráig, minthogy visszafeküdjek, és ismét belecsöppenjek egy félbehagyott rémálomba. Régebben mindig az egyik mesekönyvem vettem elő és kezdtem el olvasni a legelső mesét. Ezt a manővert tavaly is űztem, és már kívülről tudom cica meséjét. Valahogy az a történet mindig megnyugtatott, és annyira gyönyörű rajzok voltak benne, hogy az elolvasása után csak arra tudtam gondolni. Viszont volt olyan is, hogy hiába próbálkoztam bármivel, hiába kapcsoltam be a TV-t, vagy hallgattam zenét, egyszerűen nem tudtam megszabadulni se a rémálmomtól se a valós életben tapasztalt rossz dolgoktól.

6. Az osztályodban van olyan ember aki elvette az önbizalmad?

Nem kifejezetten. Volt olyan, hogy néha meggyengült, de azt nem engedtem senkinek sem, hogy teljesen elvegye. Igen, történtek nehéz dolgok, de mindig mellettem voltak a barátaim, akik szó szerint tűzön-vízen át kiálltak mellettem és értem. Ezért nem győzök elég hálás lenni. Tényleg. A barátok csodákra képesek.

7. Erősnek érzed magad lelkileg?

Igen.

8. Voltál már egy " Tini szerelem" miatt depressziós?

Igen is, meg nem is. Nem tartom depressziónak azt, amit akkor, 14 éves fejjel átéltem. Szóval történt az, hogy én 5. vagy 6.as koromban kegyetlenül beleszerettem egy felettem járó fiúba. Poén, hogy a helyi uszodában ismertük meg egymást, ugyanis barátnőmmel lementünk úszni, és pont összefutottunk vele meg az ő barátjával. Aztán a relax medencében elkezdtek dobálni minket labdával, és ez volt az egyértelmű jele annak, hogy igen, felkeltettük az érdeklődésüket. Később, amikor a hajunkat szárítottuk odajöttek hozzánk és megkérdezték, hogy holnap is találkozunk-e, mi meg mondtuk, hogy persze, sima. :D De persze nem mentünk el. Aztán később kiderült, hogy kikkel is van valójában dolgunk, és az, hogy konkrétan egy évvel idősebbek nálunk megkönnyítette a dolgunkat. Én elkezdtem beszélgetni M-el, és igazából tök jól kijöttünk, meg minden. Amolyan 6.as szinten. Aztán történt az, hogy jött egy új osztálytársam, és konkrétan összejött azzal a fiúval, akiért én konkrétan már évek óta oda és vissza voltam. De nagyon komoly szinten. Szóval tipikusan az a lány voltam, aki felírta a padra a nevét szivecskékkel, meg hasonlók. És igen, akkor egy világ dőlt össze bennem, és az még csak rátett egy lapáttal, hogy az a bizonyos lány nagyon jó barátnőm is lett (mielőtt még összejöttek volna) és gyakran volt úgy, hogy néha összefutottunk M-el, mert én mentem haza ő pedig akkor találkozott az osztálytársammal. Persze az ő kapcsolatuk nem tartott sokáig, és utána újra elkezdtünk beszélgetni. Ami azt illeti, 8.-ban szinte semmit nem beszéltünk, ugyebár M elment továbbtanulni. De volt egy buli, ahol mondhatni elég közel kerültünk egymáshoz, és történt egy-két dolog (semmikomolydnscsere). Akkor voltam úgy, hogy lényegében nem voltam képben a dolgokkal, nem tudtam, hogy hogyan álljak hozzá. Tulajdonképpen voltam én meg ő, és már évek óta odavoltam érte, de az a nagy lamour lecsengett bennem, de mégis kívántam azokat a csókokat, szóval tényleg nem tudtam, hogy most mihez kezdjek. Aztán történt az, amit ilyenkor a hozzám hasonló lányok szoktak csinálni, olyan hajnal 6 körül hazamentem, elfeküdtem a szobámban, és elkezdtem sírni. Végtelenül szomorú voltam, és tanácstalan. Szerencsére ez a dolog gyorsan lecsengett bennem, és igazából a közöttünk lévő dolog lecsökkent arra a szintre, hogy köszönünk egymásnak, ha találkozunk. Nekem is lett barátom, neki is lett barátnője. És talán 2 éve, hogy utoljára beszéltünk egymással.

9. Sokat veszekszel a szüleiddel?

Igen is, meg nem is. Nem az a fajta vagyok, aki csinálja a balhét, inkább az, aki benvonza. Szóval igen, elmegyek valahova, biztosan történik valami, aminek nem kellene. Például volt olyan, hogy elmentem a mamámhoz, és rossz helyen szálltam le a buszról, és tök kétségbeesetten kezdtem el látványosan szenvedni és telefonálgatni, hogy jézusom, mit csináljak. Tulajdonképpen jól kijövök apával is, meg anyával is, de apával jobb szeretek beszélgetni. Ő teljesen másképp látja a dolgokat, mint anya. Viszont, a mostani helyzetet mindketten úgy ítélik meg, hogy én egy világi szar vagyok, és így elég nehéz jól érezni magam. Félrehívnak beszélgetni, hogy elmondják nekem, mennyire csalódtak bennem, és hogy mennyire egy nyomorék vagyok. Pont tőlük várnám a támogatást és a segítséget, ehelyett csak a szidást és a minősítést kapom. Szóval igen, jelen álláspont szerint elég sokat veszekszek a szüleimmel.

10. Volt már olyan, hogy nyilvános helyen megütöttél valakit?

Ez egy nagyon érdekes történet, és nem annyira komoly, mint amennyire azt gondolná az ember. 8as lehettem, amikor történt az egész. És konkrétan annyi volt, hogy ebédhez álltunk sorban, és az egyik osztálytársam elkezdett baszogatni, aztán az osztályfőnökünk is felhúzott minket, és már tök idegállapotban voltam, erre nem odajön elém magyarázni meg csinálni a hülyét az egyik olyan lány osztálytársam, aki már ránézésre sok és irritáló és felbaszós? Dehogynem. Szóval megyünk már ki az ebédlőből, odaáll elém, hogy ő nem enged ki, és csinálta amit ilyenkor az ilyen antiszociális emberek csinálni szoktak, utánozta amit mondok és hasonlók. Nekem meg már sok volt nagyon,és úgy istenigazából pofonvágtam. Igazából kétszer, mert az első nem úgy sikerült, ahogy terveztem volna. Ezután persze tökre megijedtem, nem tudtam, hogy mi lesz ennek a következménye, ugyanis nagyon árulkodós volt az illető. Szóval történt az, hogy elmentem a mosdóba, magamra zártam az ajtót, és elkezdtem sírni. Igen… :D Szerintem ne részletezzük tovább ezt a sztorit.

Sziasztok!:)

Ez – ahogyan az előző bejegyzésben említettem – egy előre megírt bejegyzés, ugyanis a mai nap kezdetét vette a pályafutásom az egyik közeli fürdőben, mint hotdog árus. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz a munka, elképzelhető, hogy egy sztorizós bejegyzést is írok a tapasztaltakról. :D Mindenesetre mára egy – ahogy a cím is mutatja – motiváló bejegyzéssel készültem. Sokat agyaltam azon, hogy mi legyen az első MM témája, végül pedig talán a legkézenfekvőbbre esett a választásom.

Én is a tinédzserek megszámlálhatatlan táborát gyarapítom, ugyanis a 16 évemmel eléggé belekerültem ennek az egész folyamatnak a közepébe. Naponta borul fel „teljesen az életem” és kerülnek elém óriási gondok. Viszont, hamár’ új hónap új én, kigondoltam magamnak egy heti tervet, ami rettentően megkönnyítette a mindennapjaimat. A következőkbe beleszőttem a rendszerezést, a hogyan kezelj egy unalmas napot, és a mit csináljak nyáron témákat is. Ezt szeretném most megosztani veletek, avagy

8 tipp, hogyan csempéssz életet a szürke hétköznapokba!

1.Rendszerezz!

Bele sem gondol az ember, de rettentően nyugtató és lelkesítő egy kis rendszerezés. Ha a nyakunkba zúdulnak a programok és nekünk döntenünk kell, egyszerűen csak írjuk fel a naptárunkba, avagy tervezzünk előre, és így tisztábban állunk neki az adott napnak. Személyes példából táplálkozom, a jövőhétre tervbe jött egy vásárlás, konditerem, 3 nap munka, és egy zenekari egész napos fellépés. Persze emellett még szeretnék találkozni a nem helyi barátaimmal, családommal tölteni egy kis időt és persze relaxálni is. A következő elképzelés született meg a fejemben: hétfő+kedd munkanap, szerdán késő délután elmennék barátnőmmel a konditerembe, csütörtökön vásárlás és találkozok a barátaimmal, pénteken egy kis pihi, szombaton az említett zenekari találkozó, vasárnap pedig ismét munkanap. Így előretervezve nem tűnik annyira nyomasztónak és sűrűnek a program, viszont az előző felsorolás enyhén szóval bántotta a szememet.

2.Oszd be a relax napokat!

Vagyok olyan elvetemült, hogy még a relax napokat is képes vagyok beosztani. Például megnézek 3 rész sorozatot, kiviszem a kutyát sétálni, aztán egy kis olvasós délután, jöhet a gyümölcsturmix és hasonlók. Viszont, az is előfordult már, hogy nem gondoltam ki mit is szeretnék csinálni azokon a bizonyos relax napokon, így megtörtént a rettegett dolog, halálra untam magam egész nap. Nem kölcsönöztem ki könyvet és hasonlók. Ezt persze meg lehet előzni némi előregondolással. :D Például nemrég elkezdtem odafigyelni a lelki egészségem mellett a testire is, így a relax napokon gyakran kezdem egy-egy arctisztítással a napot, aztán jöhetnek a pattanás elleni maszkok, testápolók és a társaik. Rettentően felfrissítő dolog egy kis odafigyelés.:)

3.Azt csináld, amit szeretsz!

Gyakran belefutok abba a hibába, hogy másoknak akarok megfelelni, és kellemetlen helyzetbe kerülök. Történt már, hogy no money módban léptem ki az ajtón eléggé laza öltözetben, ugyanis egy barátnős-filmnézős délután volt az ötlet, viszont ő kitalálta, hogy menjünk el vacsorázni, nekem pedig ott égett a képem, hogy basszameg, ez így nem okés. Később megbeszéltem vele, hogy most nem szeretnék elmenni, ugyanis nem akarok csóróskodni, ilyen ruhában meg még kimenni se nagyon, így folytattuk a délutánt ami estébe nyúlt, és nagyon jól éreztük magunkat.:) Ez őszinteség soha nem bűn, pláne nem barátok között. Régóta kerülöm az olyan programokat, amikben nem szívesen vennék részt, így olyan dolgokra tudom ráfordítani az időt, ami nekem fontos és számomra jelentős. Nagyon jó érzéssel tölt el, amikor egy este úgy fekszek ágyba, hogy a délutáni ivászat helyett lenyomtam egy másfél órás kardió edzést. :D

4.A közös program és az egyéni program

Van, aki a közös időtöltésre míg más az egyénire szavaz. Én mondhatni a köztes kategóriába tartozom, ugyanis egyszerre szeretek egyedül lenni és másokkal kimenni a városba. Szükségem van egy bizonyos egyensúlyra, ugyanis nagyon kényelmetlenül érzem magam, ha napok óta ki se mozdultam csak itthon döglöttem, és akkor is, ha már 5. napja megyek ki több órára a barátaimmal. Úgy gondolom, hogy a legjobb, ha mindkettőből eleget csipeget az ember, így az érzelmi felborulás és a kényelmetlenség érzése is elkerülhető. Egy nap a barátokkal, egy a családdal, egy magunkkal. Nekem legalábbis szükségem van arra, hogy a barátaim élete és a gondjai mellett a sajátommal is foglalkozzak. Sajnos régebben túl sokszor futottam bele abba a hibába, hogy a barátaim körül forgott az életem, és az ő problémájukra kerestem állandóan a megoldást és a legjobb döntést. Teljesen feledésbe merült a saját gondjaim megoldása, így néha elhatalmasodtak feledtem, amikbe persze megtört a hátam.

5.Egy jó mozi csodákra képes

Ha nagyon nincs jó ötletem a délutáni esetleg esti programra, általában felmerül a mozikérdés, amire szinte mindig igen a válasz. Sajnos csak a tőlünk nem messze lévő városban van lehetőség mozira, helyben nincs, így eléggé buszhoz vagyok kötve, alkalmanként sofőrhöz. Viszont, ha időm engedi és kedvünk van hozzá, ellátogatunk az egyik Cinema Citybe, ahol a jókedv garantált. Szerencsére elég vegyes a választék a filmek terén, így mindig meg tudunk egyezni egy vetítés alkalmával. Rettentően hangulatos – legalábbis számomra – a csoportos filmnézés, a nassolás, a film alatti történések halk megbeszélése és az utána lévő mámor, amit valószínűleg a film hagy bennünk. :D

6.Kirándulások, utazások

Nem szükséges az ország másik felére menni ahhoz, hogy egy jót kiránduljon az ember. Vagyok olyan szerencsés, hogy a várost ahol élek több domb is határolja, így könnyű kirándulós célpontot találni. Szerintem bőven elég, ha összebeszél az ember 4-5 barátjával, és elindulnak a város végébe. Volt osztálytársammal gyakran mentünk el kirándulni az egyik dombra, és egyszer megmásztuk az egészet, így az egész várost felülről láthattuk. Másik osztálytársammal heti rendszerességgel mentük el biciklitúrákra, amiknek persze megvan a szokásos hangulata, így nem panaszkodok. Volt, hogy eltévedtünk, máskor több km-re a várostól találtuk magunkat egy földesúton. Lokival például elmentünk a város másik végébe a szántók mellé piknikezni, unokatesómmal meg gyakran járjuk be a város legeldugottabb részeit egy kis magány után keresve. Persze én is szeretek a távolabbi részekre kirándulni, viszont nagyon jó dolognak tartom, hogy ilyen jól tájékozódok városon kívül is. :D

7.Zenék, filmek, sorozatok felfedezése

Barátnőm adta tuti tippet a jó zenék találásának érdekében. Ő a Shazam segítségével találkozik a legújabb kedvenceivel, így tettem én is. Rengeteg olyan számra találtam rá, amiket már rég fújok kivülről, viszont a címűket soha nem tudtam. Ha egy kicsit pihenni szeretnék, vagy csak elmerülni a gondolataimban általában elindítok egy lejátszási listát a kedvenceim közül, és hagyom, hogy a gondolataim átíveljék a határaimat. Személyes kedvenceim például a gyengébb metál és rock számok, a Beethoven-Bach-Chopin trió és persze a legújabb slágerek. A filmek és sorozatok szintén hasonló cipőben járnak, rengeteg kritikus oldallal lehet találkozni, amik a legeldugottabb sorozatokat is megemlítik írásaikban. Az IMDB segítségével szoktam filmeket keresni, így nem meglepő, hogy az eddig megírt ajánlók mind toplistásak az említett oldal ranglistáján.

8.Próbálj ki új dolgokat!

Nincs jobb érzés annál, mint amikor az ismeretlenbe veti bele magát az ember. Gondolok egy szakkörre, táborra, tanfolyamra, sportra, bármire. Számomra ilyen volt a házi turmixkészítés, amibe már az elejétől fogva beleszerettem. Mondatni saját receptjeim vannak, amiket gyakran adok meg osztálytársaknak, barátoknak. Gyümölcsöket és gyümölcsleveket használok, így egy egészségbombát gyártok magamnak. Egy turmix átlagosan két napig elég, ugyanis nagyon kívánom ezeket a löttyöket. Nemcsak, hogy finomak de laktatóak és egészségesek is. Ha van valami, amit ki szeretnél próbálni, de nem akarsz messzire menni, akkor az a turmixkészítés legyen. Garantált élmény is siker. :D

Remélem tudtam egy kis motivációval szolgálni az olvasóimnak.:) Ha neked is van tipped a szürke hétköznapok ellen oszd meg velem komment formájában!:)

Sziasztok!:)
Amint láthatjátok, megváltozott a kinézet. Ezért pedig óriási hála Jucinak, a 24hours.gportal szerkesztőjének. ♥ Ezen a kinézet-váltáson felbuzdulva (és mert eddig eléggé hanyag módon vezettem a blogot), bevezetek egy rendszert, amit pár perce álmodtam meg. A változtatás jogát természetesen fenntartom, viszont már régóta akartam egy hasonló kaliberű margót a bejegyzések számára. Ahogy nézelődtem a különböző blogos csoportokban több érdeklődési körre is rátaláltam, ezeknek szeretnék megfelelni, persze a személyességen lenne a hangsúly. Így alakult ki a következő séma;

Motivating Monday – motiváló Hétfő

Tuesday's story – Keddi mesélős, személyes bejegyzés

Wednesday on the Web – Érdekesség, véleményem egy neten talált dologról, szerdánként

Thursday's Tips – Tippek a szerkesztéssel, honlapkészítéssel, blogolással kapcsolatban minden csütörtökön. Persze ide jöhetnek még étrendes, berendezős, egyéb kategóriájú tippek, viszont elsőként a bloggervilággal kapcsolatban szeretnék ötleteket adni. :D

Friday's funny – Ez lenne az ajánlós bejegyzés, ahol jobb esetben bemutatok egy filmet, könyvet, és pár zenét is. Lehet, hogy egy-egy zenekarról, énekesről, előadóról lesz egy hosszabb véleménykifejtős ajánló, ez még a jövő zenéje. :D

Saturday's story – Szintén egy személyes bejegyzés.

Sporty Sunday – Sokadik alkalom, hogy elhatározom magam az egészséges életmód és étkezés megvalósítására. Ugyebár az elmúlt pár napban nyaralni voltunk – ahova eljött a legjobb barátnőm, Becca is -, aki történetes modellkedik, és rettentően motivált ezalatt a pár nap alatt. Ezen és persze azon, hogy kézzel fogható nyomai vannak az éjjel 11 órás nassolásaimnak hasi tájékon döntöttem el, hogy valóban bevetem magam a dologba. Egészséges kaják, edzéstervek, és hasonló témájú bejegyzésekre lehet számítani vasárnaponként. :D

Ezzel egy kicsit rendeződne a tartalom az oldalon, és a fantáziámat is megmozgatná. A hátralévő két napban nem hiszem, hogy elkezdődne a világmegváltó blogolásom. Holnap és vasárnap fellépésem lesz, jövő héten pedig már megyek dolgozni. Mamámnál fogok aludni, szóval elég esélytelen, hogy napi szinten fogok tudni friss bejegyzéseket hozni. Egy biztos, a héten megpróbálok minden napra keríteni egyet, ha másképp nem, előre megírt bejegyzés formájában. :D

Remélem tetszik az ötlet, kíváncsian várom a véleményeteket ezzel kapcsolatban. A nyaralással kapcsolatban persze várható egy beszámoló, de ez még később.:)

Végre sikerült gép elé kerülnöm, és úgy döntöttem kicsit mesélek az elmúlt pár napomról. Kéne valami újítás a blogra, ugyanis annyira elhanyagoltam szegényt, hogy álmaimban hallom hogyan sír. Ezért szeretnék majd kitalálni egy nagyobb projectszerű dolgot, de ez még kicsit arrébb van. :D

Szerdán volt az évzárónk, és persze megkaptuk a bizonyítványokat is. Nem gondoltam arra, hogy tantárgyanként kiírom miből hogyan teljesítettem, csak a lényeget említeném meg. A tavalyi évvel ellentétben idén sikerült hármasra végeznem kémiából, ugyanis tavaly ez elégséges volt. :D Hármas lettem még biológiából, kémiából és matekból. Aminek nagyon örülök az a német-angol négyes, a földrajz ötös és a töri ötös. A többi nem annyira érdekel, ezek voltak azok a tantárgyak amiket szeretek és foglalkoztam velük. Ami a jövőt illeti, szeretnék javítani és egy elég jó átlagot összehozni, ugyanis már számítani fog a felvételi pontokban. Elég ijesztő, hogy azért választottam a gimnáziumot, hogy majd lesz időm még eldönteni mit akarok kezdeni az életemmel, és itt vagyok 16 évesen, lassan döntenem kellene meg el kéne kezdeni alapozni, de semmi elképzelésem – pontosabban van, csak a kérdés az, hogy mennyire időtálló,- fáradt vagyok és élni szeretnék, de arra sincs időm. Félreértés ne essék, ezt a bejegyzést nem a magyar oktatásügy teljes valójában való megsemmisítésének céljában írom, mindössze kikívánkozott belőlem a dolog. Este az ikreknél aludtam (osztályunkban egy fiú ikerpár akiket imádunk), így a nap hátralevő részét is velük töltöttem. Persze, hogy 5-kor kezdődött az évzáró így szinte lehetetlen volt, hogy a Magyar-Portugál meccsből bármit is láthassunk, de az első félidő erejéig sikerült egy álló, fülledt de legalább nézői helyet találnunk. :D Ezután megcéloztuk a mekit, ittunk egy kicsit, beszélgettünk, megismertem rengeteg új embert, megtanultam egy amerikai hadi sörköszöntőt (egyik ismerősünknek köszönhetően :D), és rettentő jól éreztem magam.

Ami a csütörtököt, tehát a mai napot illeti. Fél 6-kor keltem, ugyanis a 7 órás busszal jöttem haza. Ez körülbelül fél 9-re haza is dobott, és nem sokkal később indultunk el volt osztálytársam családjával és a szomszéd családdal Zalakarosra a fürdőre. Régebben mindig együtt gengeltünk, vagyis én, a volt osztálytársam, és a szomszédból a tesók (az idősebb a fiú). Rengeteg hülyeséget csináltunk, például egyszer becsempésztünk a házba 3 óriás plüsst, kimostuk a mozgó akváriumot, sárcsatáztunk, iglut ástunk és még sorolhatnám. :D Az egyik örökzöld történetünk az volt, amikor a város végében található apró patakocskában találtunk egy nagy zsákot, amire mi azt hittük, hogy egy gyilkosság helyszíne és egy holttest van a zsákban. Rettentően befostunk és azon agyaltunk, hogy mit kellene ilyenkor tenni, stb. Voltunk vagy 11 évesek. :D Aztán a fiú kihúzta az útra, kinyitottuk, de „sajnos” csak egy adag kukoricacső volt benne. Hiába, a gyermeki fantázia páratlan.

Nagyon jó érzés volt, hogy ismét együtt lehettünk, még ha csak egy rövid időre is. Barátnőmmel kitaláltuk, hogy amint időnk engedi, lángost fogunk nálunk sütni. Lángost. Az elképzelés príma, a kivitelezésre vagyok kíváncsi, de hát ha meg tudtad álmodni, meg is tudod valósítani.

A mai napra ennyi lettem volna, ugyanis rettentően fáradt vagyok, este talán 2 órát aludtam. Tervben van egy új kinézet, ahogyan azt már régebben említettem, szóval nem felejtettem el azt sem. :D Amint tudok érkezem, reményeim szerint minél előbb. Addig is kellemes nyári szünetet mindenkinek!:)