Clarie's things

Megint eltűntem bizonytalan időre, és megint nem akarok magyarázkodni. Az iskolai élet a feje tetejére állt, összevissza kerültek be az évvégi jegyek, eltűnt az osztálypénz, és még sorolhatnám.  Viszont nem akarok belemenni a részletekbe, és valószínűleg a tesztet sem folytatom a mai nap, ugyanis elhatalmasodtak felettem a dolgok, amiket mielőbb orvosolni kéne. Szombat-vasárnap Szerbiában leszek egy nemzetközi fúvószenekari versenyen, úgyhogy egyik nap sem fogok bejegyzést hozni, hétfőn viszont várható egy élménybeszámoló az útról.:)

Tegnap volt szerencsém egy kis időt tölteni az osztálytársaimmal, ugyanis az utolsó napok már túl lazák voltak nálunk, és a „semmi értelme” kifejezés is sok. Kedden ugyanis csak egy mozi volt tervben, ami 9-10:30ig tartott. Az Évszakok című francia filmet néztük meg, ami – bevallom – eléggé nem jött be az elején. Nehezen indult, de a csodálatos felvételek, a narráció és az állatok reakciói minden rossz előérzetet eltűntettek bennem. A film a vége felé átváltott egy természetvédelmi témára, szóval bátran ajánlom mindenkinek.:) Alaptémája az erdő élete, úgynevezett aranykora, és az állatok szemszögén keresztül mutatja be az ember felemelkedését, a háborút, a mezőgazdaság megjelenését a mai világ kifejlődését.

Az említett AliExpresses rendelésből megérkezett a tok és az UFO-s póló. A tokkal – mint ahogy az eddigiekkel is – rettentően elégedett vagyok, gyönyörű a mintája, semmilyen problémám nem lépett fel a használata közben. A pólóval már más a helyzet. A csatolt képeken normál hosszúságúnak tűnt a póló, az egyiken még meg is kötötte a hasánál a lány, úgy is a csípőjéig ért. Viszont az a póló, amit én kaptam haspóló. Ezzel persze semmi baj nincs, csak nem erre számítottam. Nem szeretem a haspólókat, ugyanis frusztrál, hogy hasi tájékon nincs rajtam ruha, de egy nyári kiruccanás alkalmával tökéletes lesz. A mérete pont jó, az anyaga viszont rettentően jó. 100% pamut szerepelt a leírásban, és ezt igazolni merem, ugyanis nincs az a kínai műanyag érzésem, amikor megfogom, ellentétben egy silány minőségű, Eiffel-tornyos New York feliratú pólóval. Egyedül attól tartok, hogy a mosás következtében meggyűrődik esetleg megrepedezik az UFO fej, de nem hiszem, hogy olyan gyakran hordanám, hogy ebből gond lenne. A másik pólóra még várok, de amint megérkezik arról is érkezek egy rövid leírással.:)

Elkezdtem agyalni az új kinézeten, ugyanis a jelenlegi hiába tetszik nagyon, szeretnék valami újat. Reményeim szerint a napokban felkerül a friss kód is, ami amolyan tumblr stílusú lesz, legalábbis az elképzelés olyan. A következő napokban több próba is vár rám a verseny miatt, úgyhogy a bejegyzések elég bizonytalanok, de amikor tudok, jelentkezek. Addig is kellemes nyári szünetet mindenkinek! ;)

Ha valaki szemfülesebb észrevehette, hogy a mai nap már került fel egy bejegyzés a blogra, de azt letöröltem. Erre persze az is nagymértékben rájátszott, hogy kaptam egy névtelen kommentet. A részletekbe nem szeretnék bele menni, az alhokolos témáról alkotott véleményem megírására nem készültem fel eléggé, így kicsit hagyom ülepedni a dolgot. Mindenesetre írtam azóta egy másik ajánlót, remélem valamennyire kárpótol titeket.:)

Ma délután A remény rabjai (eredeti nyelvén The Shawshank Redemption) sikerfilmet néztem meg. Most néztem másodjára, de annyira megszerettem már első alkalom adtán, hogy muszáj volt feleleveníteni az élményt.

„Börtönbe kellett kerüljek ahhoz, hogy bűnöző legyek.”

A film egy 1947-ben elítélt férfiról, Andy Dufrense-ről szól. Andy egy dörzsölt bankár, akit a felesége és annak szeretőjének megölésével gyanúsítottak, később közvetett bizonyítékok alapján kétszeres életfogytiglanra ítélte a bíróság, ám a férfi ártatlannak vallja magát. Érdekesség, hogy bűnössége több alkalommal is megkérdőjeleződik a film előrehaladtával, de a pontos válasz nem derül ki.

Andy Amerika legkeményebb börtönébe, a Shawshank-be kerül. Itt ismerkedik meg Red-del, akit megkér, hogy szerezzen be számára egy-két dolgot. Pontosabban egy érckalapácsot – ugyanis Andy hobbija a kövek csiszolása és formázása volt – továbbá egy posztert, amin Rita Hayworth szerepel. Egy tetőszigetelési munka közben – amit érdekes mód pont Red és a baráti társasága kap – Andy meghallja ahogy egy börtönőrnek gondjai akadtak az örökséggel, ugyanis a magas adó miatt alig maradna valami a hagyatékból. Felajánlja a segítségét és ígéri, hogy az összes pénz a börtönőré lesz, cserébe csak annyit kér, hogy a munkatársai kapjanak fejenként 3 üveg hideg sört. Ezt követően az egész személyzetnek, beleértve a börtönigazgatót is ő végzi a papírügyeket és pénzügyi tanácsokkal látja el őket. Utóbbi illegális területekre viszi Andy-t, és a pénzmosást a rab végzi. Eközben megismerkedhetünk a börtön életével: Andy megismerkedik Brooks-al, a börtön talán legidősebb rabjával aki a könyvtár felelőse és vezetője. A bankár a segítője lesz, ám miután Brooks-ot feltételesen szabadlábra helyezték az idős férfi öngyilkos lett, így Andy kapta meg a könyvtár vezetői szerepét. Nem sokkal később a börtönbe kerül Tommy, aki elmeséli, hogy az egyik ismerőse nevetve ecsetelte neki amint megölt egy golfozót és egy hűtlen nőt – avagy Andy feleségét és annak szeretőjét. Andy fellebbezés reményében az igazgatóhoz fordul, aki visszautasítja a kérést és magánzárkába zárja a rabot, továbbá a pénzmosás folytatására kényszeríti, Tommy-t pedig megöleti. Tommy elvesztése után Andy az összes reményét elveszíti a törvényes kiszabadulás érdekében, így véghezviszi a leghihetetlenebb dolgot, 20 börtönben töltött év után megszökik onnan. A kinti életben ő lesz az a bizonyos férfi, akinek a nevére ment az egész pénzmosás, így a börtön eladósodik, az igazgató pedig öngyilkos lesz, amikor a rendőrség le akarja tartóztatni.

Első olvasásra elég nyersnek és sablonosnak tűnhet a történet, de nem véletlenül szerepel az első helyen az IMDB listáján. A két órás film 9,3 ponttal a listavezető, és mélységesen egyetértek ezzel a döntéssel. Tökéletesen bemutatja a börtönbeli életet, az ottani megpróbáltatásokat, a valós életben fellépő nehézségeket, az emberi elítélést, a semmit érő tetteket, a mondvacsinált okokat, a reménytelenséget, az emberek beskatulyázását, és azt a maradék reményt, amit egy másik remény elvesztése tartogat az emberben. Akárhányszor gondolok vissza mindig melegséggel tölt el a film gondolata. Andy bebizonyítja, hogy hiába tartja mindenki bűnösnek az embert, ha ő tudja az igazságot, semmi sem lehetetlen, mindenhez idő kell. Az ő esetében 20 év kellett a sikeres szökéshez. Red a lehető legjobb barát akit kívánni tud magának az ember, úgy segítette Andy-t a szökéshez, hogy nem is tudott róla. A film végén a két barát ismét egymásra talál, ugyanis Andy valóra váltott az álmait és a Csendes-óceán partján munkálkodik, amikor a szabadlábra helyezett Red végre rátalál régi barátjára.

„Van madár, amely nem bírja a kalickát. Túl ékes a tolluk. És amikor elrepülnek, örülsz, hisz tudod, hogy bűn volt bezárni őket. Mégis... minden szürke és üres, ami marad utánuk. Egyszóval, hiányzik a barátom.”

Összegyűjtöttem néhány érdekességet is, hamár a világ – szerintem a – legjobb filmjéről készítettem ajánlót.

-          Több Oscar díjra is jelölték, de a Forrest Gump miatt egyiket sem kapta meg.

-          Egy Stephen King novella alapján készült, igaz, az eredeti irat mindössze 96 oldalas volt. Hosszas procedúra árán, de végül sikerült vászonra vinni az ötletet.

-          A film rendezője és adaptálója a magyar származású Frank Darabont, akinek szülei az 56’-os forradalom után hagyták el az országot. Az, hogy mindössze 1 dollárért vásárolta meg Stephentől a szerzői jogokat szintén elképesztő.

-          A végső jelenet, amikor Andy végre szabad és kitárja a kezeit a természet furcsa játékának köszönhető, ugyanis mindezt zuhogó esőben tehette meg.

-          A film legutolsó mondata a következő: „Allen Greene emlékére”. Allen a rendező ügynöke és barátja volt, AIDS-ben halt meg a forgatás alatt.

Remélem sikerült valamennyire felcsigáznom a kedélyeket a film megnézésének érdekében. Az élmény garantált, a szereplők csodálatosak, az érzékenyebben biztosan megkönnyezik a befejezést.

Az elmúlt pár nap elég tartalmasan telt. Tegnap eljött a fél családom, hogy megünnepeljük a születésnapomat. Nagynéném készített nekem eszterházy tortát, ami valami isteni finom volt, szóval óriási hála és köszönet még egyszer♥!

Ami azt illeti a mai nap felkerült egy novella is a Blogtags menüpontba, amit Liz versenyére írtam, Jack címmel. Ezen kívül a mai napra egy ajánlóval készültem nektek – többek között -, ugyanis nemrég találtam egy Top 5 film ami váratlan fordulatot tartalmaz cikket, és gondoltam belevetem magam az egyikbe. Tehát következzen az ajánló.:)

A választásom a Viharsziget című filmre esett. És nem, semmi köze ahhoz, hogy DiCaprio játszik benne. Történetünk az 1950-es évekbeli Amerikában játszódik. Főszereplője Edward Daniels, magát csak „Teddy”-nek hívó rendőrbíró és társa Chuck. A páros a Viharszigeten található Ashecliff nevű elmegyógyintézetbe tart, ahol egy beteg eltűnését jelentették, név szerint Rachel Solando-ét. A dolgozók szerint a nő közveszélyes őrült, ugyanis 3 gyerekét vízbe fojtotta. Innét kezdődik meg az őrület, ami a film végéig egyre csak fokozódik. Az intézet falaim belül egy – talán – megoldatlan rejtély üti fel a fejét, ugyanis Rachel szobája olyan, mintha senki nem lakott volna annak falain belül. Tiszta a padló, érintetlen az ágy, az összes használati tárgy a szekrényben van, mindkét cipője a falakon belül található, mindössze egy cetli utal arra, hogy valaki járt arra. A cetlin a négyes törvényre és a rejtélyes 67-es betegre utalnak - őt próbálja meg felkutatni Teddy. A kutatás során megismerkedhetünk az intézet lakóival, ápolóival, vezető orvosával és Teddy háttértörténetével is. Teddy állítása szerint a szigeten a nácikhoz hasonló emberkísérleteket folytatnak, ennek tesz tanúbizonyságot a férfi egyik ismerőse, George Noyce, aki szintén az intézet lakója. A kezdeti őrület tovább fokozódik, Teddy-t rémálmok gyötrik, amiben halott feleségét látja, később ezt a valóságra is kivetíti. Ezt követően elindul a világítótorony felé, ahol szerinte a kísérleteket folytatják, találkozik az igazi Rachel-el, aki eredetileg az intézet orvosa volt, ám mikor rájött a sötét dolgokra betegnek nyilvánították és később megszökött. A nő állítása szerint Teddy-t drogokkal tömik, ezért vannak hallucinációi és rémálmai. Ezután a történet óriási csavart vesz, és én is csak tátott szájjal bámultam a képernyőt, miközben a hogyanokra kerestem a válaszokat.

A film közel két és negyed órás, és 100%-os figyelmet igényel, ugyanis ez nem olyan film, amiről gond nélkül lehet elmenni vécére vagy kávét csinálni. Minden egyes pillanatnak óriási jelentősége van, ugyanis szó szerint építkezik önmagára a film. Nem hiszem, hogy korosztályhoz kötött a dolog, ugyanis én a 16 éves fejemmel ültem le megnézni. Igaz, hogy vannak benne ijesztő jelenetek, ugyanis thriller-dráma kategóriás, így nem árt felkészülni lelkiekben egy-két rémisztő, váratlan dologra. A filmnek megvan az elvárt elmegyógyintézeti környezete, tökéletesen bele tudtam magam képzelni a cselekménybe. Igaz, néhol nem árt átgondolni a történteket, ugyanis a film vége számos kérdést fog felvetni a nézőben, így jobb, ha a kezdeti kérdésekre megpróbálunk mielőbb válaszolni.

„Melyik rosszabb? Szörnyetegként élni, vagy jó emberként meghalni?” – Szól a film méltán elhíresült utolsó mondata.

Érdekesség, hogy a film egy adaptáció, név szerint Denis Lehane – Viharsziget (eredeti címén Shutter Island) című regényének filmváltozata. A tervezettnél egy évvel később került mozivászonra, és Magyarországra mindössze 2010 márciusában jutott el. Az IMDB-n 8,1 pontot kapott a 10-ből, ami ennél az oldalnál felér egy magas szintű elismeréssel is.

Összességében egy rettentően élvezhető, de mégsem sablonos dolgoktól csöpögő a film. A történet kerek, a szereplők folyamatosan fejlődnek, rengeteg kérdés merül fel a nézőben, a végső fordulatról nem is beszélve. Bátran ajánlom azoknak, akiket kicsit is vonz az elmegyógyintézetes, háborús, emberkísérletes, 50-es évekbeli téma. Ha kéne korosztályos határt mondanom – a filmhez hasonlóan – én is 16 fölé tenném a lécet, de ez persze az érdeklődési körön és a megértésen múlik.

Itthon maradtam, ugyanis rettentően pocsékul éreztem magam egész héten. Hihetetlenül fáradt voltam és erőtlen, és ez a mai napra nőtte ki magát teljesen. Beszéltem anyával, hogy elmegyek orvoshoz, mert nagyon rosszul érzem magam, erre kiderült, hogy ki vagyok hűlve, be van gyulladva a torkom és egész héten pihennem kellett volna. Vissza kellene mennem kontrollvizsgálatokra, ugyanis közel fél éve jártam utoljára belgyógyászaton, ahová tényleg érdemes lenne benéznem. Mindenesetre most jön egy 5 napos szünet, szóval terveztem egy-két dolgot a blogra is.:)

A mai napot elég érdekesnek találtam, ugyanis Péntek 13, babonás nap. Engem speciel nem nagyon hoz lázba ez a babonás dolog, nem hiszem az ilyen dolgokban. Megrökönyödés nélkül sétálok át a létra alatt, nem rezzenek össze ha átmegy előttem egy fekete macska, és a péntek 13 sem hagy mély nyomot a szívemben. Mégis, úgy gondoltam összegyűjtök néhány érdekességet, amit ez a nap tartalmaz. Remélem tetszeni fog, és ha van rá igény, több érdekes és elgondolkodtató cikkel is érkezek a közeljövőben. :)

Babonák – A „Péntek 13”, és ami mögötte áll

Az első megfigyelést a híres zeneszerző, Gioacchino Rossini halálához kötik. Rossini 1868. november 13-án halt meg. Ezen a napon 13 ember vette körül őt. Ezután kezdődtek meg a kutatások a babonákat illetően. 1898-ban megjelent egy enciklopédia (Brewers Dictionary of Phrase and Fable), ami a babonákkal és azok kialakulásával foglalkozott. Ebben nem találni a péntek 13-ra utaló címszavat, viszont a pénteket és a 13-as számot külön említi, ebből egyértelműen következik, hogy a péntek 13 két különböző babona összeolvasztásából született.

Kezdjük a 13-as számmal. Ezt a számot a világ szinte minden részén szerencsétlennek tartják (kivéve Kínát és Egyiptomot), ugyanis eggyel több mint a 12, ami pedig a tökéletességet jelenti. 12 hónap van egy évben, kétszer 12 óra egy nap, 12 Olümpiszi isten volt, 12 volt Izrael törzseinek száma és 12 apostol is volt a Bibliában. Tehát a 13 a tökéletlenség, rendszertelenség, szabálytalanság jelképe. Ezen kívül még említésre szorul az, hogy a sokak által ismert Utolsó Vacsora festményen 13-an ülnek az asztalnál (Jézus és a 12 apostol), ahol a 13-ként érkező Júdás árulta el. A skandináv mitológiában az istenek lakomát tartottak, ám betoppant Loki (háááááát) a viszály istene, aki megölte Baldrt, a szépség istenét. Ebből alakult ki később az istenek háborúja. Ehhez még hozzávehető az is, hogy a számjegyek összegéből a 4-es szám jön ki, ami a halál száma, igaz, ennek a keleti kultúrák tulajdonítanak fontosabb szerepet. Ide tartozik még az Apollo 13 esete is, amikor egy zárlat miatt megadta magát a rendszer, és a második holdra szállás helyett az új küldetés a legénység megmentése lett.

A pénteki babona szintén tartogat érdekes tényezőket. A XIX. századig a kivégzések általában mindig péntekre kerültek, Jézust egy pénteki napon feszítették keresztre, továbbá sokáig a boszorkányok áldozati napjának tartották. Egyes kutatások és teológusok szerint Ádám és Éva egy pénteki napon evett a tiltott fa gyümölcséből, és a Mózesi nagy árvíz is egy pénteki napon kezdődött.

Egy két érdekesség a babonával kapcsolatban

• A XX. században akkora rettegésben tartotta az embereket a 13-as szám, hogy nem volt 13-as házszám, kórházban szoba, szállodai szoba, sőt, New Yorkban több szállodából kihagyták a 13. emelet sorszámozását is. Az alábbi képen a  Continental Airlines légitársaság egyik gépe látható. Nincs 13. sor.

• Az Apolló 13 kilövése 13:13 kor kezdődött meg a 39-es indítóállványról, ami 3x13.

• A Black Sabbath névadó debütáló albuma, mely meghozta nekik a sikert, 1970 február 13-án pénteken került a polcokra.

• Orvosi körökben létezik külön fóbia a 13-as számtól való félelemre és a kifejezetten péntek 13-ra való rettegésre is. Előbbit triszkaidekafóbiának (ebben szenvedett többek között Napóleon is), utóbbit pedig friggatriszkaidekafóbiának nevezik.

• Ezen a napon született Alfred Hitchock, akit köznyelven csak a Horror Atyjaként emlegetnek.

• A babona fénykora az 1980-as évekre tehető, ugyanis ekkor jelent meg az ismert horror film, ami a Péntek 13 címet viseli.

Remélem sikerült valamennyire felkeltenem az érdeklődésetek a téma iránt. Tavaly egy péntek 13-ai napon néztük barátnőmmel a Péntek 13 című filmet, és kénytelen voltam ott aludni, annyira féltem éjszaka hazajönni. :D Ti hisztek a babonában?

Nem terveztem ezt a bejegyzést. Igazából a hév kapott el, ugyanis nemrég futottam bele egy őrülten komoly témába és egy olyan emberbe, aki megsiratott, a világ másik feléről.

Olyan 7 óra körül kezdtem el nézegetni make up tutorial videókat, ugyanis szeretek új dolgokat kipróbálni, gondoltam nézelődök kicsit. Láttam egy-két gyönyörű sminket és lányt is, és azon gondolkoztam, hogy nekem miért nem lehet kék szemem, hosszú szép hajam, hófehér fogaim, stb. Miért nem lehetek olyan szép, mint ők? Aztán, az egyik videónál találtam ajánlóban egy fiatal lány, illetve nő videóját, aminek a címe „My everyday make up routine”. Elég sablonosnak tűnt a dolog, és már nem is terveztem több hasonló témájú videót nézni, de nem bántam meg, hogy kattintottam.

A képernyőről egy nagyon érett, pozitív gondolkodású, óriási lelki támasz mosolygott vissza rám, miközben mutatta az ő mindennapi sminkjét. Szokásos menetrendű volt a dolog, nem is ez a lényeg. Nem hiszem, hogy ebből a rövidke leírásból rájöttetek arra, hogy kiről is van szó, de gondoltam (meg persze terveztem is) csatolok egy képet az említett hölgyről.

Nos, ő lenne Lizzie Velasquez. Kicsit utána nyomoztam a szokatlan külsejének, és azt találtam, hogy Lizzie egy nagyon ritka és máig kezelhetetlen betegségben szenved. Vele született rendellenessége van, képtelen arra, hogy hízzon. Nem tud izmot és zsírt raktározni a szervezete, ugyanis zsírszövetek nélkül született. Emellé még hozzácsapódik az is, hogy egyik szemére vakon született. Vele együtt összesen hárman szenvednek ebben a betegségben, és orvosi kérdésként tartják számon ma is.

Készült róla egy videó „World’s Ugliest Woman”, avagy a világ legrondább nője címmel. Ekkor ő középiskolás volt. Ez a videó mindössze 8 másodperc hosszú, de így is több, mint 4 millió ember látta. Olyan kommentek érkeztek, amire számítani lehet: „tégy szívességet a világnak, öld meg magad”, „miért tartották meg a szülei?”, továbbá szörnynek és élőlénynek nevezték Lizzie-t. Én a helyében biztosan összetörtem volna. Egy világ volt ellene, pontosabban ő ezt hihette, ugyanis annyi negatív kommentet kapott, hogy az már nem emberi. Mégis, olyan dolog történt, amiért emberek millió néznek fel rá.

„Nem bánom, hogy nem vagyok szép, mint a hírességek, és ne sajnálja más se, aki nem olyan, mint ők, mert a sztárokat csak a külsejük szerint ítélik meg, és senki nem kíváncsi rá, valójában milyen emberek."

Négy célt állított fel maga elé; ír egy könyvet, lediplomázik, családja és karrierje lesz. Azóta lediplomázott, lett egy dokumentumfilmje, második könyvét írja, és több éve tart motivációs beszédeket. Emellett pedig rengeteg ember állt mellé, segítette, erről találtok alul egy videót, avagy az „I’m with Lizzie” kampányból néhány hírességet, celebet.

Azért küzd és harcol, hogy az emberek, legfőképpen a gyerekek felejtsék el a gúnyolódást, megalázást, szekálást és leminősítést. Biztos vagyok benne, hogy mindenki tapasztalta már azt, hogy milyen kiközösítve lenni, folytonos megalázásoktól rettegni, igaz, ez gyermek és tini korban teljesen más. Emlékszek, oviban közkedvelt voltam, leginkább az óvónők szemében. Nem igen voltak barátaim, legjobb barátom Micimackó volt, és a délutánokat mindig úgy töltöttem, hogy megnéztem egy-egy Micimackós filmet. Emlékszem, milyen hihetetlenül boldog voltam amikor megkaptam az első Micimackós könyvemet. Azt hiszik az emberek, hogy vörös hajúnak lenni egyedi. Különleges. Látványos. Izgalmas. Igen, de nem gyerekkorban. Nem kívánom senkinek azokat a megjegyzéseket, amiket az ovis évek alatt kaptam. Ezzel nem azt mondom, hogy mást nem kritizálhattak vagy szekálhattak, mindössze a saját tapasztalataimból táplálkozok. Rettentően megbántottak olyan dolgok, amik most már leperegnek rólam. Rengeteget sírtam és nagyon nem akartam társaságba menni. Később már lettek barátaim, mentünk iskolába, és ott változni látszottak a dolgok.

Ezt a kis meserészt azért iktattam be a bejegyzésbe, hogy egy kis betekintést nyerhessetek a múltamba. Húha, ez nagyon mentalistás volt. Mindenesetre engem is megviselt az a kevés beszólás amit kaptam, el sem tudom képzelni, hogy Lizzie-t mennyire viselhette meg az, hogy konkrétan egy világ előtt alázták meg.

Bevallom, én sem vagyok perfekt angolos és én sem értek mindent, de már csak az motivál, ahogyan látom, ahogy ez a lány, nő mosolyog. Látom, hogy boldog. Boldog úgy, abban a formában, azzal az élettel ami van neki. Támogatják, segítik amit csinál, holott ő igazából semmi különlegeset nem tett, mindössze felvállalta megát és elhatározta, hogy boldog lesz. Mégis, ez különlegesnek számít. És Lizzie különleges. Minden értelemben.

Ha megengeditek – és tanácsolhatok valamit – szar kedvetek esetén ne a tumblira kattanjatok rá, mert – tapasztalatból – függőséget okoz és általában még rosszabb lesz a kedvem a filozofikus szövegeket olvasva, inkább nézzétek meg Lizzie egyik videóját, ugyanis van egy saját YouTube csatornája, ahová viszonylag rendszeresen tölt fel újabb és újabb videókat.:)

Lizzie csatornája

A videó, amit láttam