Clarie's things

Végre sikerült gép elé kerülnöm, és úgy döntöttem kicsit mesélek az elmúlt pár napomról. Kéne valami újítás a blogra, ugyanis annyira elhanyagoltam szegényt, hogy álmaimban hallom hogyan sír. Ezért szeretnék majd kitalálni egy nagyobb projectszerű dolgot, de ez még kicsit arrébb van. :D

Szerdán volt az évzárónk, és persze megkaptuk a bizonyítványokat is. Nem gondoltam arra, hogy tantárgyanként kiírom miből hogyan teljesítettem, csak a lényeget említeném meg. A tavalyi évvel ellentétben idén sikerült hármasra végeznem kémiából, ugyanis tavaly ez elégséges volt. :D Hármas lettem még biológiából, kémiából és matekból. Aminek nagyon örülök az a német-angol négyes, a földrajz ötös és a töri ötös. A többi nem annyira érdekel, ezek voltak azok a tantárgyak amiket szeretek és foglalkoztam velük. Ami a jövőt illeti, szeretnék javítani és egy elég jó átlagot összehozni, ugyanis már számítani fog a felvételi pontokban. Elég ijesztő, hogy azért választottam a gimnáziumot, hogy majd lesz időm még eldönteni mit akarok kezdeni az életemmel, és itt vagyok 16 évesen, lassan döntenem kellene meg el kéne kezdeni alapozni, de semmi elképzelésem – pontosabban van, csak a kérdés az, hogy mennyire időtálló,- fáradt vagyok és élni szeretnék, de arra sincs időm. Félreértés ne essék, ezt a bejegyzést nem a magyar oktatásügy teljes valójában való megsemmisítésének céljában írom, mindössze kikívánkozott belőlem a dolog. Este az ikreknél aludtam (osztályunkban egy fiú ikerpár akiket imádunk), így a nap hátralevő részét is velük töltöttem. Persze, hogy 5-kor kezdődött az évzáró így szinte lehetetlen volt, hogy a Magyar-Portugál meccsből bármit is láthassunk, de az első félidő erejéig sikerült egy álló, fülledt de legalább nézői helyet találnunk. :D Ezután megcéloztuk a mekit, ittunk egy kicsit, beszélgettünk, megismertem rengeteg új embert, megtanultam egy amerikai hadi sörköszöntőt (egyik ismerősünknek köszönhetően :D), és rettentő jól éreztem magam.

Ami a csütörtököt, tehát a mai napot illeti. Fél 6-kor keltem, ugyanis a 7 órás busszal jöttem haza. Ez körülbelül fél 9-re haza is dobott, és nem sokkal később indultunk el volt osztálytársam családjával és a szomszéd családdal Zalakarosra a fürdőre. Régebben mindig együtt gengeltünk, vagyis én, a volt osztálytársam, és a szomszédból a tesók (az idősebb a fiú). Rengeteg hülyeséget csináltunk, például egyszer becsempésztünk a házba 3 óriás plüsst, kimostuk a mozgó akváriumot, sárcsatáztunk, iglut ástunk és még sorolhatnám. :D Az egyik örökzöld történetünk az volt, amikor a város végében található apró patakocskában találtunk egy nagy zsákot, amire mi azt hittük, hogy egy gyilkosság helyszíne és egy holttest van a zsákban. Rettentően befostunk és azon agyaltunk, hogy mit kellene ilyenkor tenni, stb. Voltunk vagy 11 évesek. :D Aztán a fiú kihúzta az útra, kinyitottuk, de „sajnos” csak egy adag kukoricacső volt benne. Hiába, a gyermeki fantázia páratlan.

Nagyon jó érzés volt, hogy ismét együtt lehettünk, még ha csak egy rövid időre is. Barátnőmmel kitaláltuk, hogy amint időnk engedi, lángost fogunk nálunk sütni. Lángost. Az elképzelés príma, a kivitelezésre vagyok kíváncsi, de hát ha meg tudtad álmodni, meg is tudod valósítani.

A mai napra ennyi lettem volna, ugyanis rettentően fáradt vagyok, este talán 2 órát aludtam. Tervben van egy új kinézet, ahogyan azt már régebben említettem, szóval nem felejtettem el azt sem. :D Amint tudok érkezem, reményeim szerint minél előbb. Addig is kellemes nyári szünetet mindenkinek!:)

Annyira szarbakerültek a terveim, hogy nem tudom megfogalmazni. A jelenlegi helyzet kiüti a faszság-mérőmet, ami azért elég durva határokat feszeget. Nem sokat írtam eddig, viszont vagy 5 szót nem tudtam helyesen leírni, annyira remeg a kezem.

Mindenesetre, ahogy ígértem, itt egy kis élménybeszámoló a Szerb utamról.:)

2016. 06. 18. – Szombat

A hajnal 6 órás indulás elég jónak ígérkezett, ugyanis a korai érkezésben reménykedtünk, ami persze nem jött össze. Az út elég hosszúra sikeredett, és délután 1re értünk Zrenjaninba, ahol az 5. Nemzetközi Fesztivál és Fúvószenekari Versenyre voltunk hivatalosak. Egy gyors befújást követően 2kor a színpadra léptünk, és előadtuk a közel 25 perces műsorunkat, ami a következőket tartalmazta: Az első számunk egy amerikai induló volt, az Alamo Mars, utána következett Bach-tól a g moll prelúdium és fúga (ami a személyes kedvencem lett), harmadikként Pécsi József Magyar Dalcsokra, negyedikként Pécsi József Mr. Petz – ismertebb nevén a TV maci zenéje – végül pedig Brahms-tól az I. Magyar Táncot adtuk elő. Ami azt illeti egész vegyes volt a kínálat, rettentően élveztem a versenyt és a zenélést is, ugyanis több mű is közel került hozzám. A próbák során gondoltam bele, hogy egy zeneszámnak mennyi különböző értelmezése, előadásmódja és mondanivalója lehet. Például egy indulót is lehet határozottan, buzdítóan előadni, de ugyanakkor megbújik benne a lágy, gyengéd érintés, a simogató dallamok és a fülbemászó baritonszóló. Eddigi életem során csupán a TV maci jellegzetes elejét hallottam, azt is csak azért, mert az általános iskolai felső tagozatos osztályfőnököm csengőhangja volt :D, de most sikerült úgymond a sorok mögé néznem, és a dolog másik oldalát is megértenem. A mi értelmezésünk szerint egy maci próbál bejutni a tyúkok közé, akik riadóznak, de a maci végtelenül aranyos, és hát igen, valahogy így képzeltem el a zene történetét. :D Ezután elmentünk a szállásra, ami a főtérből nyílt egyik utcán volt, egy lánykollégium. Érdekessége volt, hogy csak magyar lányok voltak ott, magyar nővérekkel (mert keresztény kollégium volt), és magyarul folyt minden. Egy rettentően jól felszerelt kollégiumról van szó, és rettentően igényes is volt, legalábbis a város többi részéhez képest elképesztően. Több emelet volt, de mi – mint a zenekar tagjai és a kísérők – az első kettőt foglaltuk el. Külön, rettentően jól felszerelt fürdőszobák vártak ránk, az emeleti mosdó középső vécéjére egy tehenes vécématrica volt felragasztva, hihetetlenül édes volt. :D Ezután jött a szabad program, körülbelül 15-en elmentünk megnézni a magyar-izland meccset. Estefelé beindult az élet a belvárosban is – amúgy egy megyeszékhelyről van szó – de a klub teraszán (ahol a két TV volt) csak mi voltunk és csak mi néztük a meccset. Mondjuk megértem, hogy a szerbet nem érdekli a magyar-izland meccs, de mi elég nagy hangot adtunk az egyetértésünknek, és a nem egyetértésünknek. Fél órán át próbáltuk megfejteni a 11-es miértjét, de idővel feladtuk az eredménytelen próbálkozásunkat. Az egész belvárosban szinte csak a szórakozóhelyek voltak nyitva, meg szombaton néhány ruhaüzlet. Viszont, az úton ahol mi is aludtunk, volt egy bódé, ahol konkrétan mindent lehetett venni. Alkoholt, cigarettát, jégkrémet, újságot és még üdítőt is, mindezt a magyar árhoz képest féláron. Átszámoltuk, és egy doboz dunhill közel 600 forintra jött ki. Este kimentünk beszélgetni, ahol a kincstáram gazdagodott néhány örökzöld poénnal és beszólással, továbbá a társaság is közelebb került egymáshoz.

2016. 06. 19. – Vasárnap

A reggeli után egy kisebb kápolnába mentünk próbálni a szerb indulót, ugyanis közös menetelés volt a délutáni terv, de azt sajnos elmosta az eső. Olyan 6 körül összegyűltünk a művelődési házban (ami rettentően hanyag volt, a mosdóról nem is beszélve), és vártuk de az eső nem akart elállni, egy ideig még jég is volt. Szóval történt az, hogy a 11 zenekar, akik ott voltunk a színházteremben együtt zenéltünk, meg felváltva. Lényegében az volt, hogy indulókat, ismertebb darabokat fújtak a zenekarok, aki tudott becsatlakozott. Hihetetlenül hangulatos volt, nagyon élveztem, több videót is csináltunk, imádtam. :D Ezután következett az eredményhirdetés. Ha jól emlékszek összesen 3 vagy 4 második helyezett lett, a többi zenekar mint első lett, beleértve minket is!:) Ezek a versenyek úgy működnek, hogy 85 ponttól számít egy eredmény első helyezettnek, tehát több első helyezett is lehet. Nekünk 94 pontunk lett, és egy zenekar volt csak előttünk, nekik is 95 lett.:) Nagyon büszke vagyok magunkra, főleg, hogy egy ilyen nemzetközi versenyen sikerült ilyen eredményt elérnünk. Olyan fél 9 körül elindultunk haza, és olyan 3 körül értünk haza és akkor már aludtam.

Remélem érdekesre sikeredett a beszámoló.:D Holnap lesz az évzáró, osztálytársamnál fogok aludni, szóval jó este felé nézünk. :D 

Megint eltűntem bizonytalan időre, és megint nem akarok magyarázkodni. Az iskolai élet a feje tetejére állt, összevissza kerültek be az évvégi jegyek, eltűnt az osztálypénz, és még sorolhatnám.  Viszont nem akarok belemenni a részletekbe, és valószínűleg a tesztet sem folytatom a mai nap, ugyanis elhatalmasodtak felettem a dolgok, amiket mielőbb orvosolni kéne. Szombat-vasárnap Szerbiában leszek egy nemzetközi fúvószenekari versenyen, úgyhogy egyik nap sem fogok bejegyzést hozni, hétfőn viszont várható egy élménybeszámoló az útról.:)

Tegnap volt szerencsém egy kis időt tölteni az osztálytársaimmal, ugyanis az utolsó napok már túl lazák voltak nálunk, és a „semmi értelme” kifejezés is sok. Kedden ugyanis csak egy mozi volt tervben, ami 9-10:30ig tartott. Az Évszakok című francia filmet néztük meg, ami – bevallom – eléggé nem jött be az elején. Nehezen indult, de a csodálatos felvételek, a narráció és az állatok reakciói minden rossz előérzetet eltűntettek bennem. A film a vége felé átváltott egy természetvédelmi témára, szóval bátran ajánlom mindenkinek.:) Alaptémája az erdő élete, úgynevezett aranykora, és az állatok szemszögén keresztül mutatja be az ember felemelkedését, a háborút, a mezőgazdaság megjelenését a mai világ kifejlődését.

Az említett AliExpresses rendelésből megérkezett a tok és az UFO-s póló. A tokkal – mint ahogy az eddigiekkel is – rettentően elégedett vagyok, gyönyörű a mintája, semmilyen problémám nem lépett fel a használata közben. A pólóval már más a helyzet. A csatolt képeken normál hosszúságúnak tűnt a póló, az egyiken még meg is kötötte a hasánál a lány, úgy is a csípőjéig ért. Viszont az a póló, amit én kaptam haspóló. Ezzel persze semmi baj nincs, csak nem erre számítottam. Nem szeretem a haspólókat, ugyanis frusztrál, hogy hasi tájékon nincs rajtam ruha, de egy nyári kiruccanás alkalmával tökéletes lesz. A mérete pont jó, az anyaga viszont rettentően jó. 100% pamut szerepelt a leírásban, és ezt igazolni merem, ugyanis nincs az a kínai műanyag érzésem, amikor megfogom, ellentétben egy silány minőségű, Eiffel-tornyos New York feliratú pólóval. Egyedül attól tartok, hogy a mosás következtében meggyűrődik esetleg megrepedezik az UFO fej, de nem hiszem, hogy olyan gyakran hordanám, hogy ebből gond lenne. A másik pólóra még várok, de amint megérkezik arról is érkezek egy rövid leírással.:)

Elkezdtem agyalni az új kinézeten, ugyanis a jelenlegi hiába tetszik nagyon, szeretnék valami újat. Reményeim szerint a napokban felkerül a friss kód is, ami amolyan tumblr stílusú lesz, legalábbis az elképzelés olyan. A következő napokban több próba is vár rám a verseny miatt, úgyhogy a bejegyzések elég bizonytalanok, de amikor tudok, jelentkezek. Addig is kellemes nyári szünetet mindenkinek! ;)

Kegyetlenül megfáztam. Alig kapok levegőt és a torkom is kezd fájni. Este lázam is volt, de anya azt mondta, hogy ezt a pár napot már igazán illene kibírnom, szóval nokecmec. Amúgy ez az új szólásunk, ha mondhatom így. #nokecmec

7 dolog, amitől félek

7. Orvosi tűk, injekciók. Kevesen tudják, de szinte betegesen félek az említett tárgyaktól. Akárhányszor mentünk oltásra mindig kellett nekem egy külön terem, ahol lefeküdhettem, különben összeestem volna. Vérvételek után is szinte biztosan megszédülök és ájulás közeli állapotba kerülök. Talán ide tartozik még az is, hogy a nyakvágást sem bírom. Nagyon jó gyomrom van, simán megvacsorázok egy boncolós rész alatt, viszont akárhányszor vágják el egy illető nyakát mondjuk egy horrorfilmben, kiráz a hideg.

6. Bogarak. Ez talán kissé közhelyes, de tőlük is nagyon félek. Pontosabban irtózok. Régebben még a katicabogaraktól is féltem, de anya megbarátkoztatott velük, így már elfogadóbb vagyok a kis lényekkel szemben. Ironikus, de kiskoromban hobbiszinten gyűjtöttem a cserebogarakat, ma viszont már rájuk nézni sem bírok, mert elkezdek csapkodni, nehogy rám repüljön… :D

5. Magány. Voltam már egyedül, és köszönöm, nem szeretnék újra. Igyekszem frissen tartani a barátságaimat, erőssé tenni őket, de sajnos azt vettem észre, hogy az iskolám városában több barátom van, mint a lakhelyemen, és ez felvet némi problémát. Többek között azt ,hogy ha hétvégén elkap az unatkozok nem biztos, hogy találok magamnak programot, és olyankor általában a tévé előtt szenvedek, vagy próbálok kezdeni valamit az életemmel.

4. Egyedül éjszaka a házunkban. Kizárólag csak a saját házunkban. Ugyanis ha vendégségben vagyok nem aggódok az esetleges zajok miatt, biztosan egy zacskó mozdult el vagy valami. Viszont nálunk annál inkább. Néha rám tör az éhség – körülbelül 11 óra magasságában -, és olyankor az összes létező villanyt felkapcsolom, és a lépcsőn is szinte felrohanok, nehogy elkapjon a halál. Több vicces kép is született, ami ezt az érzést parodizálja. Jót nevetek rajtuk, de a díszkivilágítás nélkül ki se lépes éjszaka a szobámból.

3. Attól, hogy elalszok. Néha felébredek fél öt és háromnegyed öt körül, nehogy elfelejtsek felkelni. Egyszer előfordult, hogy kegyetlenül elaludtam, és inkább bementem a későbbi busszal néhány igazolatlan órával, minthogy smink és normális készülődés nélkül léptem volna ki a házból. Számomra a smink elengedhetetlen. Lehet, hogy ez picsásan hangzik, de nem érzem annak. Nem használok sok sminket, nincs egy kilo vakolat az arcomon, mindössze az a minimális, ami szépnek mondható.  Sokkal kényelmesebben érzem magam, ha ráérősen tudok készülni, akkor általában minden nálam van. Néha nekem is rohannom kell, akkor általában itthon hagyok egy-két olyan létfontosságú elemet mint például tolltartó, fülhallgató, stb.

2. Bohócok. Rettentően félek tőlük. Filmekben, klippekben, történetekben, élőben. Mindenhogyan. Kiráz a hideg ha szembetéved velem egy az utcán. Van egy kép, amin talán 6 éves lehettem, és egy cirkuszi fellépés során készült, persze egy közös kép az ottani bohóccal. Gondolom nem is kell megemlítenem, hogy a világrémület van ráírva a fejemre. :D Szeretem a horrorfilmeket (és a sorozatokat is), továbbá mint említettem nagy kedvencem az AHS, de a negyedik évad bohócos jelenetei az én tűrőképességem is megdolgoztatták.

1. Elutasítás. Nem a legnagyobb félelmem, de elég erőteljes. Nem arra gondolok, amikor a kapcsolatok nem jönnek össze, hanem amikor elkezdek felépíteni egy álmot, vagy egy célt, és hopp, közli egy olyan illető, akinek elég sok köze van a végkimenetelhez, hogy bocs, nem. Akkor mi van? Nem szeretném megtudni, de biztosan bestresszelnék. És mérges lennék. Nem szeretem a váratlan dolgokat, vagyis az olyan váratlan dolgokat, ahonnét elég nehéz bármi hasznosat és jót kihúzni. Talán jobban illene erre a pontra a csalódás, nem tudom. Mindenesetre az ilyen jellegű válaszreakcióktól nagyon tartok, és próbálom elkerülni őket. Sajnos – nem sajnos- nem lehetséges ez olyan mértékben, mint amilyenben én szeretném, hogy legyen.

Ma megbeszéltük Gombival, hogy a héten elmegyünk a ma nyílt étterembe, ahol amerikai ételeket lehet kapni. Tök hangulatos az egész, láttam róla videót, nagyon kíváncsi vagyok rá.:3 Gombival amúgy is régen találkoztam személyesen, ezer megbeszélnivalónk van. Tulajdonképpen alig beszélünk az utóbbi időben, mégsem érzem azt, hogy ez a barátságunk rovására ment volna. Még mindig ugyanúgy tekintek rá, mint eddig, és úgy érzem, hogy az ő barátságának mértéke sem csökkent. Remélem a jövőt illetően sikerül többet találkoznunk, főleg nyáron, ugyanis akkor lesz 18 éves és szeretném megköszönteni, hamár a 17. elmaradt.

Mindenesetre elhoztam mára a kihívás következő részét.

9 dolog, amit szeretek

9. Könyvek. Kevesen tudják, de nagyon szeretek olvasni. Igaz, ritkán fordul elő, hogy nem blogokat hanem könyveket olvasok, és azokat is nagyon megválogatom. Ahogy az előző posztban említettem, rendkívül színes az érdeklődési köröm olvasás terén is. Szeretem a természetfeletti történeteket, de csak és kizárólag az olyanokat, amik igényesen meg vannak írva és bele tudom képzelni magam a helyzetekbe, eseményekbe. Ilyen például a Harry Potter sorozat, aminek – sajnálatos módon – csak a 4. részéig sikerült eljutnom, ugyanis egy időben karácsonyra kaptam mindig a könyveket (meg ünnepekre), viszont a negyedik olyan vaskosnak tűnt, hogy feladtam a küzdelmet. Tervben van, hogy megveszem a maradék pár könyvet is, de ez még a jövő zenéje. Túl sok dolgot akarok egyszerre megvenni. Legutóbbi kedvencem Colleen Hoover – Hopeless című regénye, ami talán Holder karaktere miatt vésődött be örökre az emlékezetembe. Imádom. Olvassátok el.

8. Magyar YouTuberek. Ezzel lehet újat mondtam, de óriási rajongója vagyok néhány hazai YouTube csatornának. Igaz, szinte napi rendszerességgel találkozok új, feltörekvő videósokkal, akik közül sokukra fel is iratkozok, viszont van egy csapat, akiket tényleg képes vagyok éjjel-nappal nézni. Talán az egyik legkiemelkedőbb alak a listámról Szirmai Gergely a Hollywood News Agency, avagy a Hollywood-y Hírügynökség csatorna. Rettentően és leírhatatlanul imádom a kritikáit, oda és vissza vagyok a fogalmazásáért, szóval igen. Szirmai szív. Természetesen erre a kedvenc youtubereseim listára tartozik még Follow Anna, akinek a személyiségét imádom (a videói mellett), Csillsz (akire csak nemrég találtam rá), Para Kim, Dancsó Péter és a Videómánia csatornája egyaránt, és még napestig sorolhatnám. Bevallom, nem igazán szeretem a beauty csatornákat, viszont néhanapján én is kedvet kapok egy HAUL videó megnézéséhez, ha másért nem, termékötletek reményében. :D

7. Online vásárlás. Igaz, nemrég kezdtem csak bele ebbe az életbe, de nagyon megszerettem. Amint már említettem, legtöbbször a H&M (amiről nemrég tudtam meg, hogy nem „háendem”, hanem „háundem”) oldaláról szoktam rendelni. Abban a bejegyzésben bővebben kifejtettem, hogy miért találom egyszerűnek és praktikusnak a netes rendelést, de most egy kicsit más szemszögből szeretném megközelíteni a dolgot. Rengeteg netes vásárlói oldalt szoktam felkeresni, ha olyan kedvem van, és mindig összeállítok magamnak egy amolyan whislistet, amit soha az életbe nem fogok megvenni, de amolyan lelki felüdülés számomra. Általában Aliexpressen, Ebayen és Wishen szoktam nézelődni, meg persze a fent említett H&M oldalon.

6. Outfit, stílus blogok. Ha nem is a tartalma miatt, inkább a kinézete miatt vagyok az ilyen stílusú blogok lelkes rajongója. Nagyon szeretem a letisztult kinézeteket, amiket a csodálatos fotók tarkítanak. Egyszer nekem is eszem bejutott, hogy készítek egy hasonló blogot, ahol lesz HAUL, OOTD, és hasonló bejegyzések, de hamar rájöttem, hogy nem az én világom. Egyrészt nem vagyok annyira kreatív öltözködés terén, másrészt nincs lehetőségem olyan képeket készíteni, vagy készíttetni, amik megállnák a helyüket egy ilyen blogon. Az itteni kedvenceim közé tartozik a Fifty pair of shoes, iEmma és a Time To Be Unique.

5. A PhotoShop. Nem a saját képeim szerkesztésére használom, mielőtt valaki ezzel támadna. Nemrég kezdtem el úgynevezett fotó manipulációkat csinálni, amikből – ha lesz vállalható – biztosan fogok közzétenni párat a blogon. Ezt elsődlegesen saját magam szórakoztatása érdekében kezdtem el, ugyanis annyira unalmas az életem, hogy nincs jobb dolgom, mint képzeletbeli helyszínekre vinni egyes embereket.

4. A fiatalság. Lehet, sőt biztos, hogy el elsőre furán hangzik, de nagyon szeretek fiatalnak, és valamilyen – erősen átvitt értelemben – gondtalannak lenni. Ezalatt azt értem, hogy nem kell aggódnom a számlák befizetésén, munkahely, stb. Megvannak a saját gondjaim, amikkel nekem kel megküzdenem, tapasztalatot szereznem, kiélnem a vágyaimat, álmaimat, megismerni önmagamat. Ez egy rettentően érdekes és rabul ejtő dolog, legalábbis számomra. Ezernyi lehetőség áll előttem, és minden csak rajtam múlik. Nagyon durva belegondolni ebbe. Kirázott a hideg.

3. A vörös hajat és a vörös hajú modelleket. Biztosan nem mondok újat azzal, ha imádom a vörös hajat, leginkább eredeti formában. Életcélom, hogy nekem is egészséges és fényes hajam legyen, ami elég jól alakul, szóval ha valaki rászorul egy hajápolással kapcsolatos bejegyzésre, szóljon vagy értesítsen, és megírom.:) A legkedvencebb modelljeim Ebba Zingmark, Luanna Perez és Flavia Charallo. Utóbbira az instagrammon találtam rá, egyszerűen imádom a képet, gyönyörű lány. Istenem.

2. Az egészséges dolgokat. Amolyan a környezet által belémvert dolog, de bennem is néha meggyullad a lámpás, hogy fogyózni kéne, egészségesen kéne enni, stb. Ilyenkor általában mindig keresek valami ínycsiklandozó receptet a neten, amit néha ki is próbálok, általában anyával. Nagy kedvenceim a turmixok és smoothie-k, amiket alkalmanként iskolába is szoktam vinni. Van egy rettentően „menő” BioTech USA kulacsom, abba beletöltöm a turmixot, és úgy menőzök. Viccet félretéve. Nagyon szeretem a gyümölcsöket, szívem szerint az összes létezőt végigkóstolnám.

1.  Zene. Mily meglepő, még egy ember, aki szereti a zenét. Nade. Tipikusan az az ember vagyok, aki még álmában is a zenével kapcsolatban álmodik. Szintúgy életcélom, hogy megtanuljak zongorázni, oboázni és hegedűzni, ebből szeretnék legalább kettőt megvalósítani. Ha minden rendbe jön, akkor jövőre elkezdem az oboát, feltéve, ha lesz hangszer. A zongorára meg volt egy nagyon jó ötletem amit már felvetettem anyáéknak, de nem hiszem, hogy a tévé eladása és a befolyt összegből egy pianínó vétele nagyon motiválná őket. Szóval. Az életem a zene, mindent azzal próbálok kifejezni. Ha jókedvem van, ha szomorú vagyok, ha kíváncsi vagyok, ha unatkozok, ha mérges vagyok, bármit. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek lehetősége van arra, hogy a saját maguk érzéseit mutassák be egy hangszeren keresztül, így elég gyakran kapom elő a fuvolám, hogy kiadjam magamból a nap történéseit.

Remélem kielégítőre sikeredett a bejegyzés.:D Holnap írok egy mindent eldöntő történelem dolgozatot, kívánjatok szerencsét. Továbbá holnap megyek (remélhetőleg) a leendő munkaadómhoz, szóval állásinterjúra fel. :D